Berzsenyi Danielnek
Vitkovits Mihály
barátságos Idvezletét!
Nagy örömömre vált, hogy Te Hazánk’ felséges Dallosa, engemet barátságos Leveleddel megtiszteltél. Méltán is várhattad viszon tőlem azt, hogy erre hamar feleletemet adgyam; és tán eddig hidegségnek, avagy meg vetésnek is vetted illy hoszszú hallgatásomat. Se eggyiknek se másiknak nem vehedd, minthogy én drága Leveledre még Martius elején rövid választ adtam, de Sztrokai Antal Barátom, ki által elkűldeni akarám, előbb, mint sem mondá, Pestrűl Felétek utazott. Viszszatérvén értésemre adta némaságomért méltó boszszonkodásodat. Hogy tehát megengesztelhesselek a rövid válasz helyett hoszszú Levelet szándékozta[m] hozzád írni, és e végett T[ekintete]s Kazinczÿ Urat soraim által megkértem, hogy Munkádnak miképpen leendő kiadatása felől tanátsát és utasítását írná meg, hogy így a Tipografussal értekezhessem. Míg K[azinczy] Úr felelete után várakoznám, egy nevezetes Ügy miatt Bétsbe kellett fel mennem, a hol is nagyobb részét az Aprilis hónapnak eltöltöttem. Innen láthadd, miért maradt ennyire el a hoszszú Levél.
Viszszatértemkor első gondom volt, Verseid kiadatása felől az Universitás’ Tipografiában (:minthogy Kazinczÿ Úr, másutt hogy nyomtattassanak, egyátallyában nem akarja:) lépéseket tenni. Nem gyözvén várni Széphalomrúl a feleletet, T. Sághÿ Urral, a Curatorral értekeztem a dologrúl. Ő egy Ivnek jó írott Papirosra 30 forint béváltó czedúlában hagyta meg az árát azzal az ígérettel, hogy a mennyire lehetséges, alábbra is igyekszik szállítani.
Kedves Barátom! nem kell sokat aggodnod Munkád’ kiadása’ költségeirűl, mert ennek fejében a Pesti Kispapok közül egynehanyan már is 700 forintot bancóban önként ajánlottak. E mellett Képed’ és Munkád’ tzímlapja’ kimetszésérűl Ifiú Siskovits Jó’sef, itten Filosofiát hallgató, bőkezűségével fog szorgoskodni és költséget adni. A többit is könnyen kitsinállyuk annyival is inkább, hogy a fentisztelt Sághÿ Úr creditumom mellett a nyomtatásnak netalán hátramaradandó ára után elvárakozik. Egyedűl még az vagyon hátra, hogy Kazinczÿ Úr a maga nyomtatásbéli észrevételeit, mellyekre megkértem, hová hamarébb küldené meg. Te pedig, Nagy Érdemű Barátom! ha házi ’s egyéb foglalatosságaid engedik, rándúlnál le hozzánk. Felörvendeztettél megígért eljöveteleddel, tellyesítsd örömünket. Legyünk ismét eggyütt: Tudod, e futékony életben távúllaktunkban be keveset lehetünk eggyütt! Tudod azt is, mi sokat nyernek az Egymást szeretők az Eggyüttlétel által. Jőjj el, Barátom! ha szeretsz. Kívánva kívánunk látni, ’s egynehány öröm napokat Veled tőlteni. Barátságomra, mellyel égek irántad, kérlek, ha lejösz, egyenesen hozzám, és ne máshová, szálly Pestre a Sebestyén Piatzhoz közel a Zöldfa útszában 342ik szám alatt lévő szállásomra. Az én Teodorám, kit megösmérvén szeretni fogsz, kinyíltt karokkal fog fogadni, jó ízű kis ebéddel vatsorával legszívesebben megvendégelni. Én pedig a legboldogabb napjaim közé számitani a véled együtt töltött napokat. Kotsidnak, lovaidnak, tselédednek is adunk helyet. Horvát, Szemere velünk lesznek. Mindenképpen és mindenestűl vár a Barátság, jőjj el. Megújítom még egyszer kérésemet, hogy hozzám, és ne máshová, szállj. Ezzel elfelejteted velem azt, hogy első Leveledre illy sokára válaszolok; szívemet pedig, melly a Barátságért él, hal, tele öntöd örömmel. E mellett arra intlek, hogy ne egy két napra, hanem egy két hétre jöjj hozzánk. Másként ugy teszel velünk, mint a ki az igen szomjúzónak kezében lévő tele pohárbúl egy két tseppet engedne innya.
Elvégzem Levelemet, a Literátori újságokat és értekezéseket, ha éljösz, szóval közllyük veled. Tisztelem Hitvesedet, Gyermekeidet tsókolom, Téged ölellek a Barátság’ forró ölelésével. Légy Barátom, én a Tiéd vagyok. Tisztelnek, tsókolnak Horvát és Szemere. Ő közel Pesthez Pétzelen jószágotskájában, mint új gazda, élni siet; Horvát egy kis időre Válba az Ország Birájához ment el. Mihelyt eljösz, be jönnek, és ölelni fogunk. Élly boldogúl!
Pesten Május 17ikén 1812