HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Berzsenyi Dániel levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Berzsenyi Dániel – Berzsenyi Lajosnak
Nikla, 1812. március 20.

Kedves Atyám Uram!

Időm és alkalmatosságom lévén az írásra, kötelességemnek ismérem hogy kedves Atyám Uramat állapotom felűl tudósítsam. Az én egész házam népével eggyütt egészséges vagyok; de gazdaságomban a’ két izbéli jégeső és az építés nagy károkat okozott. – A’ mult Decemberben Dukáig fel mentem, de minthogy ott tudtomra esett sógoraimnak impostorsága, boszuságomban onnét tüstént vissza fordultam. Hogy ezen alkalmatossággal Atyám Uramat meg nem látogattam meg engedhet, mert tudja, hogy azt ok nélkűl nem cselekedtem. Ezen mocsok, ámbár tudtam azt, hogy önként le hull rólam és ellenségeimet fogja megszégyeníteni, eleinten még*
meg [emend. PN alapján]
is igen meg háborított. De ezen gyalázat után eggy igen szép becsűlet is ért engemet. Martius 18dikán installáltatott Kaposvarott Gr. Teleky László administratori hivatalában fényes solennitással. A béiktató Kir. Comissarius Báró Prónay, a’ ki az én irásaimat a’ Pesti Censurában látta, vacsora felett engem a’ nagy Palotába hívatott és ott sok Mágnásoknak és fő embereknek jelen létében, mint legelső magyar poétát meg köszöntött és Complimentekkel el borított. Illy tiszteletett nem tudom ki kapott, minek előtte munkája közre kelt volna.
A’ jövő hónapban okvetetlen fel megyek Vasba ’s akkor Atyám Uramat is meg fogom látni. Addig is pedig magamat atyai szeretetébe ajánlom ’s fiúi tisztelettel maradok
Kedves Atyám Uramnak
Mikla, 20 Martius
1812.
Kézcsókoló fija
Bersenyi Dániel