Kedves Barátom!
Nagyra – igen nagyra – betsülöm bizodalmadat, hogy Verseidet gondviselésem alá ajánlottad. Fő gondom lészen megfelelni, mihelest a’ Duna jege engedheti, várakozásodnak, ’s nem kétlem nem fogod egyszer’smind balúl venni a’ mi sokáig utazott Szemere Pálunknak hallgatását is. Abaujban Széphalmon a’ mi köz barátunknál, Kazinczynál, mulatott, midőn írásaid Pestre küldettek, ’s érkeztek. Onnand nem rég tért viszsza közünkbe, és miólta társaságunkban szemléljük, alig győzi elbeszélni Abaujvári mulatságának számos kellemeit. Ez, és a’ mostani veszedelmes általjárás okozta, hogy ügyedet elő nem mozdította. Azonban helre fogok én mindent állítani, a’ mit ő talán elhalasztott, ’s úgy hiszem első alkalommal venni fogod környűlállásos híradásomat mindenekről, a’ miket, előttem igen betses leveledben, szívemre kötöttél.
Tsomódat már szálásomra vettem, ’s végig, meg végig olvastam öt, vagy hat izben is. Barátom! nem vagyok az, ki tömjénez a’ hizelkedésnek, ’s így pírúlás nélkűl mondhatom: hogy verseidben mindenkor a’ leg nagyobb tökéletességre
*jav. ebből: tökéletésségre
akadtam. Gyönyörűséggel, sőtt elragadtatással olvastam azokat mind magam, mind más meghitt Barátim társaságában, ’s elragadtatásom egykor a’nyira birt, hogy az ország Birája asztalánál nyilván e’ szovakra fakadék: „Heába nyomná már akárki nyelvünk terjedését, míg nekünk Berzsenyi Danieleink lesznek, vagyon pedig már egy, nem félthetjük soha a’ megutáltatástól nyelvünket.” – A’ Berzsenyi név figyelmet indított, és én e’kor Gyűjteményedből néhány darabokat köz tapsolás mellett fölolvastam. – Megbotsáss, ha munkaidból érzett örömöm kelleténél tovább ragadott. Szívesen botlom, ha botlásom által mennyei tulajdonú nyelvünk betsét szaporíthatom.
Utolsó Daloddal, hol bútsút venni akarsz Musádtól, meg nem elégedhetem. Ha fölingerled verseid által szomjúságunkat, miért nem akarod oltani epedésünket? Neked elhallgatnod nem szabad, ha a’ köz jovakat, mint eddig, ezután is olly forrón szereted. Azok dolgozzanak, kik sikerrel, és a’ Nemzet ditsőségére dolgozhatnak; ’s ne vond Te meg azt a’ Hazától, a’ mivel a’ Haza díszeit sokasíthatod. – Én leg alább igen nagy nyereségnek tartanám, ha p: o: néhány Remetédhez hasonlító Darabot szerzenél a’ Szép Nem számára. Ezt köllene leginkább magyarosítani: mert így a’ Magyar Anyák nem idegen magzatokat szűlnének.
Légy béketűrő míg jelentésemet a’ napokban veheted, ’s addig is ujabb pályát futva a’ Tégedet tsókoló Szemerén és Vitkovitson kivűl szeresd
Kedves Barátom
Pesten Febr[uár] 28-dikán
1811.
igaz tisztelő barátodat
Horvát Istvánt mk.