Kedves Atyám Uram!
Örülök, hogy a’ bor tetszésére volt kedves Atyám Uramnak. Ugy hiszem, hogy a’ mit most küldök sem igen fog alább való lenni erejére nézve, csak hogy az idei borok nem olly édesek mint az akkoriak. Ezt seprűn küldöm fel, ’s javaslom kedves Atyám Uramnak, hogy le ne fejtesse, mert ennek azért soha semmi bajja sem lészen. Ürmöst is csináltam volna, de eggy roszsz ember minden apró hordaimtól meg fosztott, ’s következésképpen eggy cseppet sem csináltattam. Gyümölcsel sem szolgálhatok, mert az idén egész Somogyban téli gyümölcs nem volt, úgy hogy mí pénzért sem kaphatunk.
Az én iparkodásomnak gyümölcsét lassanként meg érni látom. Ez idén, ha az ára mindennek igy marad, husz ezeret könyen be veszek. Ez ősszel ismét két szőlőt vettem mellyek szőlőmmel eggy contigúitásban vagynak, úgy hogy már most a’ hegybeli birtokomat két annyira szaporítottam, és mind eggy tagba szedtem s ugy reménylem, hogy jó terméssel ezentul ezer akó borom meg teremhet. Ez az eggyik szőlő Berzsenyi István Uré volt, kitől én azt egyébként ki csikarni nem tudtam, hanem kéntelen valék Gombán 45 hold földet néki tiz esztendőkre öt ezer forintért által adni. Ezért némellyek engem meg itéltek, de én tudom mit cselekedtem. Az én szőlőm mármost eggy közönséges falúnak jövedelmét adja nékem, földem pedig annyi van, hogy én soha sem tudom felét is megszántani.
Azon említett munkámat semi fatum sem érte, hanem előbb a’ háború miatt, utóbb pedig Verlegerem huntzfutsága miatt mind ekkorig késett. Ez ellen senki ki nem kelhetett, mert ezt Kazinczyn és Kisen kívűl még senki sem látta. Most eggy könyvet ereszt ki Kazinczy, melly
Virágnak, Kisnek és Bersenyinek*
Berzsenyinek [emend. PN szerint]
vagyon dedicalva. Ebben a’ könyvben eggy Epistola is vagyon melly én hozzám szóll, és engem érdemem felett magasztal. Ez a’ valósággal nagy ember engem mindenek felett szeret. Képemet kivánságára meg küldöttem néki, és ő is meg küldötte nékem a’ magáét és azzal eggyütt feleségéét is és egyszersmind ugy el hiresített, hogy Pesten létemkor a’ legtudósabb emberek társasága fogott körűl. – Ezeket csak ugy irtam mint Atyámnak, ’s kérem kedves Atyám Uramat, valakinek ne beszélje! Mert a’ ki az illyenekkel dicsekszik, az az illyenekre nem érdemes.
Mast eggynéhány sertveseket hizlalok. Mihelytt ezeket eladhatom fel megyek és adósságaimat le fizetem. Addig is pedig magamat Atyai szívességében ajánlom ’s fiui tisztelettel maradok
Kedves Atyám Uram
engedelmes fija
Bersenyi
*Berzsenyi [emend. PN szerint]
Dániel