Tekintetes Berzsenyi Dániel Urnak
Szemere Pál barátságos tiszteletét!
Nagy érdemű Férjfiú! Meg vagyok fosztva azon szerencsétől, hogy tiszteletedre lehessek. Fájós lábaim miatt csizmát nem vonhatok. De igyekezni fogok hogy azt, a’ mit kívánsz, megkaphassad. A’ Kazinczynktól küldött Csomót, a’ Pesti megszaladáskor Vitkovics barátunknak adtam által. Ezt a’ levélhozót tehát Vitkovicshoz igazítom most, a’ ki Vitkovicsnak előmutatván Csomódról szólló leveledet, által veendi azt V[itkovics]tól.
Kazinczy megparancsolta nekem, hogy az ő tisztelt és szeretett Berzsenyiét[!] mind addig el ne bocsássam mig valamelly alkalmatos Képíróval képét le nem véteti. Méltóztassál megengedni nagybecsű Férjfiú, hogy Kazinczynknak ezen kérésére én is emlékeztethesselek. Ha még holnap Budán leszesz, udvarlásodra fogok menni, ’s azon leszek hogy Budán valamelly szerencsés munkájú Potraitirozót leljünk.
Azt is meghagyta Széphalmi barátunk, hogy, ha munkáidat nyomtattatni fogod, a’ typographiai Correcturát én vigyem. Ez nekem szerencse, ’s Te, reméllem azt, nem fosztasz-meg szerencsémtől.
Szabad legyen nékem kedveskedni Előtted az Új Holmi’ IIdik Csomójával, és az elsőnek Recensiójával. Literaturánkban most ezek az újabb Productumok. Látni fogod belőlök melly lábon áll AZ, a’ ki Révainak székében ül.
Literatúrai újságúl írom azt is, hogy Kazinczy Daykának verseit Vitkovicshoz már felküldötte, ’s Kis István Könyváros a’ kiadatást magára vállalá. VIRÁG, KIS, BERZSENYInek van ajánlva a’ Munka. Vajha mentől hamarabb kijöhetne.
Méltóztassál meg engedni Római Titulaturámért. A’ kit Kazinczy szeret és tisztel, azt én hévnek érzéseivel szeretem, ’s szívem kifakadásával szollítom meg. Ajánlom magamat kegyeidbe és jovoltodba! Pest, Martziusban 1810.