Kedves Atyám Uram!
Sajnálkodva értem már két ízbeli leveleiből szenvedéseit, de tsudálkozom egyszersmind azon, hogy azoknak elejét nem kerülte kedves Atyám Uram, holott én hozzám le jöhetett volna, és mind azon alkalmatlanságoktól meg menthette volna magát. A’ jövendő bizonytalan, de én ugy vélném, hogy mindenkor nyugodalmasabb helye lenne kedves Atyám Uramnak itt; mert ámbár Somogyot is meg találhatják a’ politikai zivatarok, de koránt sem úgy mint Vas vármegyét; ’s ha el nem kerűlheti is kedves Atyám Uram a’ szenvedést egészen, de nem könyebb-e együtt szenvedni? – Ha tehát gondolja kedves Atyám Uram, hogy jószágát jó módjával el hagyhatja, jöjjön le hozzám tsak addig is, míg a’ fellegek el oszlanak; én mindenemet fiúi indulattal offerálom.
Sokszor vágyódtam fel menni, de ezer akadályaim voltak, nagy kár nélkűl egy napot sem lophattam el gazdaságomtól. Mindenem lett volna bővséggel, de az embereimnek a nagy hajtogatás miatt alig vehettem hasznokat, ökreim sokáig voltak betegek, ’s következés képpen igen el maradtam minden dolgomba, ugy hogy tsak most kezdek keverni, és még több fele szénámnál kint vagyon.
Borért tsak küldjön kedves Atyám Uram akármikor, mindenkor készen leszen.
Többnyire pedig magamat Atyai indulatiba ajánlom ’s fiúi tisztelettel maradok
Kedves Atyám Uram
Gomba 16. September
1809.
engedelmes fia
Bersenyi Dániel