Kedves Komám Uram!
Erántam való bizodalmát, melly szerínt engem azon ditséretes szándékhoz társnak meltoztatott hívni kedves Komám Uram, nagy betsületnek ismérem és a’ meghivást szivesen meg köszönve elfogadom s hogy ha kedves Komám Uram várokozását elégge bé nem tölthetem, valóban nem az akarat hibája lészen. Verseim gyujteményét is örömest a’ Journálhoz adom, azon feltételek mellett mellyek tudtára vagynak kedves komám Uramnak, és azzal együtt más darabokat is fogok küldeni. Sokat nem igérhetek, mert tudja kedves Komám Uram hogy én is tsak nemelly kevés órákat lophatok kötelességeimtől.
Javallani batorkodom kedves Komám Uramnak, hogy ezen nagy czímü Journálhoz elegendö segédtársokat szerezzem,[!] mert ennek széles kerületét eggy, s kettő illendön bé nem töltheti. A’ társválosztásban nagy vigyazassal legyen Komám Uram, mert itt, valamint a’ betsületben, ugy a’ gyalazatban is némüképpen osztozunk egymással. Sajnálva látom kedves Komám Uram Verseit a’ Sopronyi deákok’ versei közé keverve. A’ semmi maradjon az ö semiségében,[!] es az érdem külömböztesse meg magát. – Az a’ reflexiom is volna hogy darabjaink eggyütt nem pedig elszórva szaggatva, sem a’ versek prosaval keverve ne lennének, mert igy a’ munkák mintegy eltemetödnek, ha Komám Uram versei eggyütt volnának, mindig a ’sebembe hordoznám – Különösen szeretném azt is, hogy a’ külső tsinosság körül is semmit elne mulatnánk, mert a’ szépet a’ Philosophus is szereti, a’ közönseges ember pedig egyedül azt betsüli, melly tudjok hogy leg nagyobb része a’ publicumnak, mellynek minden képpen tetszeni akaratunk, söt kötelességünk is
A’ verseim nem sokára kezemhez jőnek, de mivel holmi toldásokat, es foltozásokat kívannak ujjra[!] le kell irnom, s azután fogom küldeni.
Mindenek felett pedig arra kérem kedves komám Uramat hogy minden szándékait planumait véllem közölni ne legyen terhére, hogy magamat azokhoz tudjam szabni,
*szab<b>ni
ugy nem különben az én dilettánti munkáimat maga itélje meg kedves Komám Uram hogy mellyek lesznek méltók a’ kiadásra mellyek sem, és ne kényemnek, hanem betsületemnek legyen barátja. Aleg[!] nagyobb elme sem mindenben, s nem mindenkor nagy, s valamint a’ világi, ugy a’ litteraturai barátságnak is a’ közlésben és vezetésben áll leg föbb haszna mellyet ha elmulatunk szövetségünk erötelen és gyümöltstelen lészen.
A politicai zaj rettenthet, de talán nem akadályoz, Fridrich Rosbachnál is verseket tsinált, mi se némuljunk el igen hirtelen –
A’ jövendö bizonytalan, de az én szeretetem s tiszteletem Kedves Komám Uram eránt minden környülállások között bizonyos, mellyel is maradok
Kedves Komám Ur[amnak]
Mikla Febr 18dikan
1809.
szives tisztelöje
Ber’senyi Dániel mpria
Ui. / Nem lenne e szebb, Mindenes tár, Músatár, - vagy Almanach? akármelly mellékszóval, tsak a’ ház maradjon el mert az az én fülemet sérti, ámbár világos okát nem látom