Hogy az előbbi levelére nem válaszoltam kedves Atyám Uramnak, nem a restség, hanem az időnek és alkalmatosságnak nem léte okozta, mert a Perlaki alig tekéntett be hozzám a’ hegyen, mindjárt el ment. Más egyéb alkalmatosságokat is töbnyire tsak akkor vettem észre mikor már el men(tek). – A’ mi az időjárást illeti nálunk is igen száraz és meleg, de a melly nékünk több hasznot mint kárt okoz, mert jóllehet a’ sarjut és kukoritzát meg nyomta, de a’ szőlőnek orvossága: kukoritzám házi szükségre elég lesz, szénát el is adhatok gabonam mintegy 800 kereszt, melly kilóját meg adja, gyümölts annyi, hogy nem gyözöm öszve szedetni disznókkal etetem és a’ legszebb körtvelyből és almából etzetet tsináltatok; a’ szőlő már augustusban tökelletesen meg érett, bőv és igen jó bort várhatunk.
Magunk egéségesek vagyunk, a Lidi már asztal és ágyvető szoba Leányunk, a Fartsi tsupa vasék, a’ Tantsi pedig szakasztott mássa. Szépek, deliek, minden kivánságaimat felmulták, és az én minden napi gyönyörüségeim. A borért küldjön kedves Atyám Uram minden kor tiszta szívvel adok, s örömömre fog szolgálni ha ezen tsekélységgel kedveskedhetem, és meg mutathatom, hogy kötelességeimet esmerem és tisztelem.
Többire pedig Atyai szeretetébe zárt, fiui tisztelettel maradok
Kedves Atyám Uram
Mikla 15 Septembr. 1807.