Miért epedsz te kisded viola?
Homály alul emeld ki gyönge fényed’;
Hidd, nem sokára visszatér reményed,
Közel dereng jövendőd’ távola.
Fel bánatodból, melly meggátola,
Ártatlanul éldelni tiszta kényed’
Tekintsd, öleld bennem bájtűneményed’!
’S szép ídeálod melly elpártola.
Oh hála! látom, belsőd’ érdelém,
Ragyog levelkéd, melly indult hervadni,
’S öröm-könyekkel im mosolygsz felém.
Itt keblem, itt a’ kedvest elfogadni.
Te bírd örökre leghübb szívemet
Melly érted ég, míg hantom eltemet.
Képlaki Vilma.
1 Ezen lelkes asszonynak, Szemere Pál’ hitvesének hattyúdala († Marczius’ 26. 1828).
