ACZÉLMETSZETEK.
____________
[Rajzoló, metsző jelöletlen.]
AZ ÖZVEGY.
A’ háború elemésztette javait. A’ tetemes adó kölcsön-vételre kényszeríté; fiának munkás keze karddal cserélte-fel a’ kapát ’s nem hagyott egyebet hátra mint egy kisded unokát, édes terhűl a’ szerencsétlen nagy anyának.
Hiában ülsz te ajtód’ küszöbén, szegény árva fiú! várakozólag harczból visszajövendő apád után; elesett ő. De lesz idő midőn estének örűlni fogsz majd és benne büszkélkedni, mert utána a’ hon ’s a’ szabadság’ ellensége futott ’s apád nem volt hasztalan áldozat.
’S te nagy érzésű anya, bár pórkunyhóban születél, éltél és sanyarogtál. A’ te füleidet érintette már a’ sok hősöket elsodró ütközet’ szele; de te megadád magadat, megnyúgodva az úr’ végzésében. A’ ház, mellyben ülsz, holnap már nem leszen tiéd, gyermeked, ki a’ csata’ első rendében elesett, nem fog megtérni többé; ám te nyúgalomban várod a’ jövendőt, a’ szent könyvben keresve és lelve vigasztalást, hol az úrnak igéi vannak följegyezve.
_____________
[Rajzoló, metsző jelöletlen.]
A’ SZERELEM’ BOKRÉTÁJA.
„Zeng a’ lant, oh nyíljatok-meg,
Nyiljatok-meg ablakok,
Intsetek tetszést dalomra
Égi szemcsillagzatok!”
’S ím megnyíl a’ titkos ablak,
Kis kezecske nyúl-ki rajt,
’S egy virágfüzetke száll-le
’S kedves szó, melly így sohajt:
„„Vedd e’ könynevelte rózsát,
Véle tiszta szívemet,
Érted lángol, érted ég az,
Míg a’ sír el nem temet.””
______________
[Rajzoló, metsző jelöletlen.]
A’ REGÉLŐ NAGYANYA.
Összegyűlt az egész háznép; a’ nagy anya öt unokájával: három fiú és két leánnyal; eljött öregebbik fia is, ki szinte férj és atya már. Vasárnap délután volt; munkaszünet és ünnepélyes csend. ’S míg künn zúzos eső húllott és éjszaki szél üvöltött a’ ház megetti erdőcske’ fái közt, körűl ülék az öreget ’s az regéle nekik a’ hajdan idő’ történeteiből érdekes és álmélatra méltó kalandokat.
_____________
[Rajzoló, metsző jelöletlen.]
A’ KÉT POLITIKUS.
első. Ötödször: ő volt, a’ ki lábait
Kirakta a’ gyülésnek asztalán,
Mintegy jelentve, hogy lábával is
Tud annyit, mint a’ többiek fejökkel.
második. Csak azt szeretném tudni…
e. Negyedszer: ő volt, a’ ki vítatá, hogy…
m. Nem foghatom meg…
e. Ő volt, ki bölcsen megmutatta, hogy
Nem minden ember, ember.
m. Csak azt kivánnám tudni, valljon én is
Ollyan nem emberféle vagyok e?
Mert már, ha nem vagyunk mind emberek,
Alig hiszem, hogy én is az vagyok.
e. Oh ő nagy ember!
m. Ember is nagy is!
De légyen úgy, én inkább nem leszek
Ember, csak ő olly szörnyü nagy legyen.
’S mig így beszéltek a’ nyilt ablakon
Látatlan kézből mint egy egy terítő
Olly óriás újságok hulltanak.
Elállt a’ szó a’ két bölcs’ ajakán.
’S az ösztövérebb már nyelé mohón
A’ csalfa hírek’ zagyvalékait.
Tapasztalt szemmel mind a’ főbbeket
’S az érdekesbet válogatva ki.
De a’ pohos mint gőböly a’ mezőn,
Legelve mászott a’ nehéz betűkön,
’S nem válogatva jót és érdekest,
Mi csak szemével össze találkozék,
Tücsköt bogárt mind össze olvasott,
Míg végre buzgósága elnyomá
’S daczára Pedro ’s Miguel’ hadának,
Kik egymást még javában öldösék,
’S daczára minden Jackson ’s Ibrahímnak*
Gyulai Pál e szöveghez fűzött jegyzete Toldy nyomán tud arról, hogy Vörösmarty nem tekintette önálló versnek ezt a szövegét, alkalmilag az adott metszethez írta; a legfrissebb újsághírek nyomán léptet fel e költeményében szatirikus alakokat. A portugál polgárháború Pedro volt portugál császár és testvére Miguel között 1834-ben fejeződött be. Jackson az Amerikai Egyesült Államok akkori elnöke, Ibrahim pedig egyiptomi hadvezér volt, Szíria zsarnok kormányzója, korábban a görög szabadságharc ellen segítette a törököket. (VMÖM. 2., 568.)
Hallatta vastag horkantásait,
Egyszersmind megmutatva, hogy halál
’S álom között, bár testvér gyermekek,
Csak fül szerint is szörnyü a’ különség.
_____________
[Metsző: Friedrich Weber, rajzoló jelöletlen.]
A’ KESERGŐ LEÁNY.*
Részlet a költő Dayka Gábor Kesergés című költeményéből.
Csak nékem hullnak, fátyolos asszonya
A’ csendes éjnek, gyöngyeid hasztalan;
Csak nékem: ah mert jőni álmot
Harmatozó szemeimre tiltasz!
De nem sokára bús alakú szelid
Testvéred, immajd a’ tehetősb halál
Int, és puhább álomra mindent
Átölelő kebelébe hajlok.
