Szent Margit élete (1510)
(Margit-legenda)

(előző) << >> (következő)


192/1 velomat feketeÿt  · bele takarak az ky

et obtento infantuli [caput]1 involverunt. Qui in continenti oculos aperiens et quasi quodammodo vultu exhilaratus suggere mammas nutricis oblatas coepit, quasi iam IIII-or diebus continuis proxime anteactis erat impotens ad suggendum, et sic infantulus meritis et suffragiis Sanctae Margaretae anno transitus sui quarto, praesente domina Anna ducissa et eius familia copiosa ad monasterium Sancti Irenaei2 sanitati per omnia restitutus usque in praesentem diem3 plena semper fructus fuit et nunc fruitur3 sospitate.

LV 56. c.

192/2 chÿn gyermeknek feÿet  · legottan az
192/3 gyermek zemeÿ meg nÿtvan  · es
192/4 olÿha nemÿkeppen ev orchaÿaban
192/5 meg vydamulvan  · kezde ev daÿkaÿa
192/6 nak emleyt zopnÿ  · hogky annak
192/7 elevtte negÿed napyg nem zopta vala  ·
192/8 Ezenkeppen ez kysded gyermek  · zent
192/9 margÿt azzonnak erdeme mya meg
192/10 gÿogÿvla  · zent margÿt azzonnak
192/11 halala neged eztendeveben  · ez felyvl
192/12 meg mondot herchegne azzonnak
192/13 anna azzonnak jelen voltara  · es mÿnd
192/14 ev bevseges nepenek jelen voltara  ·
192/15 zent jreneusnak monostoraban  · Az
192/16 vtan es meg marada nagÿ jo tev
192/17 kelletevs Egessegben  · : - - )
192/18      
192/19 Vala zent ersebet azzon falvaban pest

*Nicolaus, qui stat in villa Sanctae Elisabethae4 Vaciensis diocesis, qui fuit de Irich5, iuravit, ut supra.

Interrogatus, si est liber, vel servus, respondit: „Liber et nobilis”.

sum confrater huius domus

*Nicolaus de Irich, Inqu. 75. t. (334–5)

(334 )

 

 

 

 

(335)

(334)

192/20 mellet  · egy nemes ember  · es vala
192/21 ez clastromnak confratere  · Ez nemes
192/22 ember jllyen byzonsagot tevn zent
192/23 margyt azzonnak choda tetelerevl  ·
192/24 es vgÿ mond vala  · hog az ev huga
 

1: velomat feketeÿt: latin szó és magyar megfelelőjének párosítása – 9–10: meg gÿogÿvla: egyszerűsítő fordítás (sanitati restitutus)

1 A BolK. infantuli alakját az SRH infantulumra javítja, de a magyar legenda alapján a szövegben valószínűleg feltehető az infantuli [caput] szerkezet.

 

2 A Szent Irenaeus, az ókori Sirmium (Szávaszentdemeter, ma: Sremska Mitrovica, Szerbia) vértanú püspöke tiszteletére Szenternyén (<Szent Iréne, ma Mačvanska Mitrovica) létrehozott káptalan a tatárjárás után a latin szertartású szerémi püspökség székhelye volt (Kristó–Takács 1994: 642). Ezt nevezi a LV monostornak.

 

3 A LV jelen idejű utalása a magyarból elmarad.

 

192/19–194/14: Egy nemesember gyógyulása (Kátay Petrik II.): a történet forrása az Irichből (Iregből, ld. 5. jz.) származó Miklós (Nicolaus de Irich), a 75. tanú vallomása, aki Kátay Petrik rokona, a szigeti kolostor konfrátere. Ugyanezt a csodatételt a magyar legenda már korábban elbeszélte a LV alapján: 173/15–175/11 (ld. még az ottani jz.-et), de azonosságukra a kompilátor nem utal. Harmadik feldolgozását ld. a Függelékben.

A magyar legenda elbeszéléséből elmaradnak a nevek. A jegyzőkönyv nyelvi igénytelenségével szemben (lásd pl. az et kötőszó beszélt nyelvre jellemző sorjázását) a magyar fordítás igényesebb mondatszerkesztéssel, az elbeszélést gördülékenyebbé és szemléletesebbé tevő kisebb betoldásokkal, a végén pedig szabadabb fogalmazással adja elő a történetet. A vallomás megnevezi, hogy Kátay Petrikről van szó, ugyanúgy a legendában nem sokkal korábban (173 skk.) a LV alapján elmondott történet is név szerint említi őt, ezért a két eset azonossága a kompilátor számára (amennyiben ő válogatta az anyagát) világos lehetett. Feltehető viszont, hogy a kompilátor itt szándékosan mellőzi Kátay Petrik nevét, s így a történetet a kolostor egy nemesi származású konfrátere (akinek a nevét szintén mellőzi) nézőpontjából adja elő, ami nagyobb hitelt ad neki (vö. a LV „testes verissimi” igényével).

Vö. Lovas 1916: 333–4; Uő. 1939: 301–2; Klaniczay G. 2004: 36–7; továbbá Deák 2005: 435.

 

4 Szenterzsébetfalva Pest elővárosa D-i irányban (ma Budapest IX. kerülete) (Györffy 1998: 557).

 

5 Irich: Ireg nevű településnek mondja Györffy (1998: 557); az a Szerémség ÉK-i részén van. Korábban Fraknói ismeretlennek (Inqu. 334), Wertner a Nógrád megyei Irinynek vélte (1903: 36). Bár a kompilátor a helynevet nem említi, kérdés, véletlenül illesztette-e a történetet olyan szövegkörnyezebe, ahol szerémségiek szerepelnek.

(következő lap)


M. Nagy Ilona, Boda István Károly, Porkoláb Judit, Varga Teréz, 2012.