177/1 | kezdetÿk zent margyt azzonnak egÿ | ||
177/2 | jeles choda tetele · kyt tevn ez zent zvz | ||
177/3 | halanak vtanna · jffÿv lazlo kÿralÿal · | ||
177/4 | Melÿ lazlo kÿral vala istvan kyralnak | ||
177/5 | zent margÿt azzonnak bagyanak | ||
177/6 | ev fÿa · : · · iħs | ||
177/7 | |||
177/8 | Mykoron zent margyt azzonnak halala |
*Cum dominus Ladislaus, post Sanctum regem Ladislaum rex Hungarorum secundus1 aetate tener annorum circiter XIII diversis et gravissimis infirmitatibus diebus pluribus laborasset, tandem vehementissimo capitis urgente dolore extra se2 positus omni medicorum, qui aderant, cura et auxilio deficiente vita erat desperatus3. Tunc astantibus nobis4 fratribus et baronibus aliquibus principalioribus cum nobilibus |
*LV 52. c.
{Magister Gerardus medicus, Inqu. 50. t. (299)}3 |
177/9 | vtan · es bela kÿral halala vtan meg | ||
177/10 | holt volna bela kÿral fÿa istvan kÿral · | ||
177/11 | es orzaglana istvan kÿral fÿa · iffyv laz | ||
177/12 | lo kÿral ez neuel neuezet masod zent | ||
177/13 | lazlo kÿral vtan · Mÿkoron ez iffÿv | ||
177/14 | lazlo kÿral volna tyzenharom ezten | ||
177/15 | devs · esek nagy nehez korsagokban · | ||
177/16 | sok napokban · es ez vtan esek olÿ | ||
177/17 | nagÿ fev faydalmban · hog levn ev | ||
177/18 | nen maganak es okossaganak kyvev | ||
177/19 | le · vgÿ hog negy jeles oruos docto | ||
177/20 | rok · kÿk ez kyralyal bannak vala | ||
177/21 | keetsegben esenek ez kyralnak ele | ||
177/22 | tÿrevl · ot alnak vala magerorzag | ||
177/23 | nak fev jobbagÿ es nemesy · es ne | ||
177/24 | melÿ jambor zerzetevs fraterevk | ||
3: halanak: idegen kéz utólag betoldott még egy la szótagot – 17: faydalmban: idegen kéz interlinearisan kis o-t toldott az -lm- közé
18: okossaganak: a betoldás lehet a témához tartozó szokásos fordulat, vö. pl. 155/2 és forrása, de származhat a LV e fejezetének szövegéből is (ld. a forrásoldalon) – 23–4: jobbagÿ es nemesi ... zerzetes fraterevk: az utóbbiak a felsorolás végére kerülnek (vö. a forrást) |
177/1–181/8: A magyar legenda (IV. Kun) László király 1273. évi gyógyulását beszéli el a LV 52. fejezete alapján. A történetet forrás nélküli címszerű közlés vezeti be (177/1–6). Kezdetén (177/8–11) szintén forrás nélküli történeti bevezető sorok állnak. A kompilátor jelentős betoldásokat tesz a LV fejezetébe, kerek novellává formálva a csodát. (Arra, hogy a leírást Ráskay Lea új lapon, ill. ternión akarta kezdeni, ld. az előző lap jegyzetét.) A betoldások forrása részben a jegyzőkönyv, egyes részletek forrása ismeretlen. A jegyzőkönyvben a király betegségéről csak orvosa, Gellért mester (magister Gerardus medicus, az 50. tanú, Inqu. 299–300) megcsonkult vallomása maradt fenn. Bár a magyar legenda őt név szerint nem említi, vallomásából merített (ld. fent és a továbbiakban), de a szöveg csonkasága miatt az átvétel csak részben állapítható meg. Az elbeszélés egyes mozzanatait, amelyekre a fennmaradt forrásszövegekben nincs fedezet, a LMa (II. 11) is megőrizte, ezek feltehetően elveszett vallomás(ok)ból származnak (ehhez ld. még a 178. lap forrásjegyzetét). E részletekhez – szintén Horváth Cyrill nyomán – a közvetett forrás, a LMa szövegét közöljük. Vö. Lovas 1916: 334–35; 1939: 295–96; Mezey 1955: 62–64; Klaniczay T. 1994: 53–54; Deák 2005: 47–48, 433.
1 Középkori számítás szerint IV. (Kun) László (1272–1290) a második László nevű király Szent László után, mert III. László rövid uralmát nem tartották számon (vö. Dümmert 1977: 444, 477, 494; Érszegi 1983: 226).
2 A 177/18: okosságának (kívüle) betoldást motiválhatta a LV fejezetének későbbi helye is, ld. a 180. kódexlap forrásoldalán: sensibusque corporis, quos prius amiserat, intelligentia ... recuperatis.
3 A magyar legenda a LV bonyolultabb szerkesztésű szövege helyett az orvos, Gellért vallomásának oldottabb kifejezéseit adja vissza, az orvosok számát is onnan veszi, Inqu. 299: quattuor medici, qui ipsum curabant, desperaverunt de vita sua.
4 A LV szerzőjének személyére való utalás –, hogy ő is ott állt a szerzetesek között a király betegágya mellett – a magyar legendából itt is elmarad. |