168/1 | tevkelletevssegel meg gÿogÿvla · Oh | ||
168/2 | mÿnemev evreme vala az jdevben | ||
168/3 | istvan kyralnak · hog lagya vala az | ||
168/4 | ev huganak erdeme mÿat · kevlemb kev | ||
168/5 | lemb · korsagbelyeket meg gÿogÿvlnÿ | ||
168/6 | az vr istennek kegessege mÿa · sevt | ||
168/7 | nem chak istvan kÿralÿ evrevl vala | ||
168/8 | de mend tellyessegel magyarorzagbelÿ | ||
168/9 | vrak evrevlnek vala zent margÿt | ||
168/10 | azzonnak erdemebevl · : · · · ) · ) | ||
168/11 | |||
168/12 | Vala egy tyztelendev ember · hog kÿ aÿ |
*Vir quidam honestus, nomine Pousa diocesis Vesprimiensis cum devotione frequentius sepulcrum virginis sororis Margaretae visitabat. Hic, cum quadam die suis sociis dixisset: „Eamus nostram facere peregrinationem, salutare Sanctam Margaretam!”, audientes hoc quidam religiosi viri eius devotioni verbis pluribus contraria suaserunt et a proposito ut hominem saecularem facile seducibilem efficaciter revocarunt. |
*LV 45. c. |
168/13 | tatossagbol gÿakorta meg latogatÿa | ||
168/14 | vala zent margÿt azzonnak koporso | ||
168/15 | ÿat · Monda ez tÿztelendev ember az | ||
168/16 | ev tarsÿnak · menÿevnk el meg | ||
168/17 | tennÿ az mÿ zarandoksagonkat · es | ||
168/18 | jduezleny kevzevnnÿ zent margÿt | ||
168/19 | azzont · Ezeket halvan nemelÿ zer | ||
168/20 | zetes emberek · az ev aytatossaganak | ||
168/21 | ellene valokat tanalchoznak vala | ||
168/22 | nekÿ · es mÿkeppen velagÿ embert kÿt | ||
168/23 | valamÿ jorul kevnÿen meg chalnak · | ||
168/24 | az ev jo zandokarol az zerzetes embe | ||
168/25 | rek · meg vonak ez tyztelendev embert · | ||
3: lagya: a g utólag tt-re javítva vagy idegen kéztől (a betűtipus alapján) vagy a másolótól (a tinta színe alapján) – 4: ev: utólag betoldva a másolótól a margóra – 7: az e-t az n helyett tévesen írt m harmadik szárából alakította a másoló – 9: margÿt: az r-t a másoló utólag toldotta be fölül, a t-t tévesen írt r-ből alakította – 10: erdemebevl: a szóvégi bevl-t idegen kéz utólag nek-re javította
8: mend tellyesseggel: a mind határozószó gyakran betoldódik a teljes fokozására (pl. 13/12, 92/6, 117/9, 162/7, 167/5 stb.), a magyar szövegalkotó szokása – 18: jduezleny kevzevnnÿ: a lat. salutare kettős megfelelése (vö. lat. salus: ’üdv’) |
168/1–10: Az István király és kíséretének örömét taglaló részlethez teljesen megfelelő forrást nem ismerünk, de kiindulópontja, az általános nagy öröm említése meglehetett a LV aktuálisan használt példányában, vö. J. V. XIII. 15: waz freẅd lob vnd ere vnd dancksamkait got. vnd sanct Margar. erpoten ward. daz ist allen zungen vnmüglich zu sprechen. A tagoló-ismételgető szerkesztésmód a kompilátor szövegalkotó szokásával összhangot mutat. 168/12–171/15: Egy tiszteletre méltó ember (Pousa [Pósa]) jobb kezének gyógyulását leíró történetben a magyar legenda nem írja a férfi nevét és egyházmegyéjét. A fordítás gördülékeny, néhány apró betoldást tartalmaz (sztereotip fordulatok, a tagoló előadásból adódó bővítés stb.). A LV igeneves szerkesztésű elvontabb megfogalmazását a 170/25 skk. sorokban konkrétabb kifejezésekkel és sztereotip panellal adja vissza. Jegyzőkönyvi vallomás erre vonatkozóan nem maradt fenn. Vö. még Lovas 1916: 331–32; Uő. 1939: 313–14; továbbá Deák 2005: 439. |