Szent Margit élete (1510)
(Margit-legenda)

(előző) << >> (következő)


168/1 tevkelletevssegel meg gÿogÿvla  · Oh    
168/2 mÿnemev evreme vala az jdevben
168/3 istvan kyralnak  · hog lagya vala az
168/4 ev huganak erdeme mÿat  · kevlemb kev
168/5 lemb  · korsagbelyeket meg gÿogÿvlnÿ
168/6 az vr istennek kegessege mÿa  · sevt
168/7 nem chak istvan kÿralÿ evrevl vala
168/8 de mend tellyessegel magyarorzagbelÿ
168/9 vrak evrevlnek vala zent margÿt
168/10 azzonnak erdemebevl  · :  ·  ·  · )  · )
168/11      
168/12 Vala egy tyztelendev ember  · hog kÿ aÿ

*Vir quidam honestus, nomine Pousa diocesis Vesprimiensis cum devotione frequentius sepulcrum virginis sororis Margaretae visitabat. Hic, cum quadam die suis sociis dixisset: „Eamus nostram facere peregrinationem, salutare Sanctam Margaretam!”, audientes hoc quidam religiosi viri eius devotioni verbis pluribus contraria suaserunt et a proposito ut hominem saecularem facile seducibilem efficaciter revocarunt.

*LV 45. c.

168/13 tatossagbol gÿakorta meg latogatÿa
168/14 vala zent margÿt azzonnak koporso
168/15 ÿat  · Monda ez tÿztelendev ember az
168/16 ev tarsÿnak  · menÿevnk el meg
168/17 tennÿ az mÿ zarandoksagonkat  · es
168/18 jduezleny kevzevnnÿ zent margÿt
168/19 azzont  · Ezeket halvan nemelÿ zer
168/20 zetes emberek  · az ev aytatossaganak
168/21 ellene valokat tanalchoznak vala
168/22 nekÿ  · es mÿkeppen velagÿ embert kÿt
168/23 valamÿ jorul kevnÿen meg chalnak  ·
168/24 az ev jo zandokarol az zerzetes embe
168/25 rek  · meg vonak ez tyztelendev embert  ·
 

3: lagya: a g utólag tt-re javítva vagy idegen kéztől (a betűtipus alapján) vagy a másolótól (a tinta színe alapján) – 4: ev: utólag betoldva a másolótól a margóra – 7: az e-t az n helyett tévesen írt m harmadik szárából alakította a másoló – 9: margÿt: az r-t a másoló utólag toldotta be fölül, a t-t tévesen írt r-ből alakította – 10: erdemebevl: a szóvégi bevl-t idegen kéz utólag nek-re javította

 

8: mend tellyesseggel: a mind határozószó gyakran betoldódik a teljes fokozására (pl. 13/12, 92/6, 117/9, 162/7, 167/5 stb.), a magyar szövegalkotó szokása – 18: jduezleny kevzevnnÿ: a lat. salutare kettős megfelelése (vö. lat. salus: ’üdv’)

168/1–10: Az István király és kíséretének örömét taglaló részlethez teljesen megfelelő forrást nem ismerünk, de kiindulópontja, az általános nagy öröm említése meglehetett a LV aktuálisan használt példányában, vö. J. V. XIII. 15: waz freẅd lob vnd ere vnd dancksamkait got. vnd sanct Margar. erpoten ward. daz ist allen zungen vnmüglich zu sprechen.

A tagoló-ismételgető szerkesztésmód a kompilátor szövegalkotó szokásával összhangot mutat.

 

168/12–171/15: Egy tiszteletre méltó ember (Pousa [Pósa]) jobb kezének gyógyulását leíró történetben a magyar legenda nem írja a férfi nevét és egyházmegyéjét. A fordítás gördülékeny, néhány apró betoldást tartalmaz (sztereotip fordulatok, a tagoló előadásból adódó bővítés stb.). A LV igeneves szerkesztésű elvontabb megfogalmazását a 170/25 skk. sorokban konkrétabb kifejezésekkel és sztereotip panellal adja vissza. Jegyzőkönyvi vallomás erre vonatkozóan nem maradt fenn.

Vö. még Lovas 1916: 331–32; . 1939: 313–14; továbbá Deák 2005: 439.

(következő lap)


M. Nagy Ilona, Boda István Károly, Porkoláb Judit, Varga Teréz, 2012.