Szent Margit élete (1510)
(Margit-legenda)

(előző) << >> (következő)


145/1 kÿk akoron ot valanak  · ez lean az

quae aderat, et palmas manus contractas et retorsas aperuit et brachium erexit, et se sanatam omnibus ostendit. Quae infra aliquos dies ibidem devota transegit, carne paulatim et per momenta super os aridum subcrescente, Dei beneficium et eius ancillae, virginis Margaretae meritum pluribus mente devota videre cupientibus exhibebat.

LV 32. c.

145/2 ev teneret  · kezeÿt  · kÿk meg sugurul
145/3 tak vala es hatra fordultak vala
145/4 meg nÿta  · es karÿat fel emele  ·
145/5 es ev magat myndeneknek meg
145/6 gÿogÿvltnak mutata  · Ez lean ez
145/7 vtan aytatossagbol egÿ nehan na
145/8 pon vgÿan ot az koporsonal meg
145/9 marada  · es valakÿk keuannÿak va
145/10 la mydenevknek meg mutagÿa
145/11 vala  · mykeppen ez napoknak alatta  ·
145/12 lassan lassan az hus  · az azÿv teteme
145/13 kre neuekevdueen  · az vr istennek
145/14 jo tetele mÿa  · es zvz zent margÿt
145/15 azzonnak erdeme mya tellyesseggel
145/16 meg gÿogÿvla  · :  ·  · ) amen iħs  ·
145/17      
145/18 Esmeeg mas pelda zent margÿt    
145/19 azzonnak choda tetelerevl ez keppen  · :
145/20      
145/21 Vala nemelÿ zvz apaccha ez chas

*Virgo nobilis stirpis regiae religiosa {**domina Margaretha, filia dominae Annae, sororis ... regis Stephani1}

*LV 33. c.

{**Inqu.
4. t. (181)}

 

145/22 tromban  · es ev vala nemes kÿralÿ
145/23 gevkerbevl tamaduan  · ev vala bela
145/24 kyral<nal>nak huganak anna azzon
145/25 nak leanÿa  · evnekÿ vala neue mar
 

2: kezeÿt: a másoló egy tévesen írt h betűre írta rá az ÿ-t

 

2: kezeÿt: a lat. manus genitivusi alak accusativusi értelmezéséből (a szópárosítási szokás kedvéért?)  –  8: az koporsonal: értelmező betoldása a szituáció alapján – 156: tellyesseggel  meg gÿogÿvla: a szabadabb (mellékmondatos) fordításból adódó, sztereotip befejező mozzanat betoldása (vö. pl. 149/6–7 és forrását)  – 23: bela: helyesen (V.) Istvánról van szó, hasonló tévesztésre ld. még 104/17; Anna származásának jelölése máshol helyes, ld. 63/19–20, 199/23–4; itt valószínűleg a másoló téveszthette el

 

 

145/18–9: A tagoló cím forrás nélküli.

 

145/21–148/11: A LV e fejezetéről a jegyzőkönyvi vallomásokkal összevetve megállapítható, hogy a szemtanú nővér szemszögéből a Megyerre való Mária gyógyulását mondja el. Ugyanez a csodatétel még kétszer szerepel a magyar legendában: az érintett Mária vallomása alapján (194/19–196/21), de a két eset azonosságára nem utal, majd (röviden és tévesen felidézve) a vallomástevők felsorolásában (200/11–25).

A magyar legenda név szerint is azonosítja a kétkedő nővért – Szent Margit unokahúgát – a jegyzőkönyvből. Bár az érintett Margit soror (a 4. tanú) vallomásában a történet nem szerepel, több nővér elmondja (az 5., 6., 12., 15., 25., 28. tanú:  ld. Inqu. 187, 193, 211, 225, 249, 255), a 25. kivételével megnevezve őt, neve ekképp a kolostorban korán összeforrhatott a történettel. Egyébként a magyar szöveg néhány apró körülmény elhagyásával (pl. a fejezet végén a LV jelen idejű utalása, illetve szokásos elemek betoldásával követi a forrást, a vallomásokból ide vonható egyéb körülményeket a kompilátor nem dolgozta bele a szövegbe (pl. hogy a csodát tapasztaló asszonyt Máriának hívták, vö a 12. tanú: Inqu. 211). A LV rímesen stilizált helyeinek fordításában (Margit soror imája és a fejezet végi tanulság) viszont a magyar szöveg is (147/68, illetve az elbeszélés végén Margit nevének betoldásai) mutat bizonyos stilizálást, ami a szöveg érzelmi hatásának emelését célozhatta. Az, hogy a vallomásokból egyéb adatokat a kompilátor itt nem használt fel vagy nem utalt a történet másik feldolgozására, feltehetőleg azzal magyarázható, hogy itt – a magyar legenda e részében általában – a LV szövegéhez ragaszkodott, s azzal egyezően a történetet a Margit szentségében való megbizonyosodás példájaként kívánta ábrázolni. (Más kérdés, hogy az újra felhasználás lehetőségét már itt felmérhette!)

Vö. még Lovas 1916: 325–26; 1939: 284; Deák 2005: 429.

 

1 A vallomások (Inqu.) a kételkedő nővér nevét és az Anna asszony lánya értelmezőt tartalmazzák, vö. Erzsébet, az 5., Frosia, a 15. tanú: soror Margaretha, filia dominae Annae (187, 227); (macsói) Margit, a 6., Catharina cantrix, a 28. tanú: domina Margaretha, filia dominae Annae (193, 255); Stephana, a 12. tanú: soror Margaretha, filia Annae (211). A magyar legenda az érintett vallomásának fejlécében szereplő bővebb értelmezést teszi a névhez. Ld. még a 4. tanú latin fejlécének jegyzetét (199. lap forrásoldala).

(következő lap)


M. Nagy Ilona, Boda István Károly, Porkoláb Judit, Varga Teréz, 2012.