Szent Margit élete (1510)
(Margit-legenda)

(előző) << >> (következő)


129/1 Ez kerben auagÿ mezevckeben va

*„...quod oportuit me ascendere, fugiendo ante aquam, super assidem1 positum super murum, in quo sunt columnae, quae sustinent porticum ipsius claustri, et satis maior fuit aqua, quam prius fuerat, et usque ad matutinum aqua ita se retraxit,2 quod vix vestigia ipsius apparebant.” Interrogatus de hora diei, respondit: Post prandium inter nonam et vesperas.3

*Fr. Marcellus,

Inqu. 38. t. (280–1)

129/2 lanak nemevnemev fak es dezkak
129/3 kyuel az kerevlevt meg tamogattak
129/4 vala  · ezekre haga fel az p"uincialis
129/5 az viz elevl  · Ezen keppen bÿzonsagot
129/6 vevn ezrevl hog zent margyt az
129/7 zon jgazat mond volt  · Ennek
129/8 vtanna az viz esmeeg meg tere
129/9 az ev helÿere  · <hog> <ho.> vgy hog
129/10 veternÿeÿg chak nÿomat jeleet
129/11 sem lathatak  · Ez viznek arradasa
129/12 kedeg levt vala vechernyenek elevtte  ·
129/13 Ezenkeppen dicherek az vr istent
129/14 mÿnd nÿaÿan  · hog kÿ az ev zere
129/15 tev jegeseert il nagÿ chodat tezen  · :  · )
129/16      
129/17      
129/18 Esmeeg vala egÿ soror ez clastro

**Soror quaedam sanctimonialis eiusdem claustri languore gravi correpta cum nullum sibi sentiret sanitatis remedium invenire, ipsa soror sancta virgo Margareta de eiusdem valde sollicita passione,

**LV 26. c.

129/19 mban  · hog kÿ jgen nagÿ nehez
129/20 korsagal meg betegevle  ·Mÿkoron
129/21 ez beteg soror semmynemev egesseg
129/22 nek meg gÿogÿvlasat ev maga
129/23 ban nem erzeneye  · Tahat bodog
129/24 sagos zent margÿt azzon ez soror
129/25 rul jgen zorgalmatos levn  · mÿ
 

9: <hog ho.>: az utolsó betű egy elkezdett g betű lehet – 10: nÿomat: a két pont egy vonallá folyt össze

 

1: kerben auagÿ mezevckeben: a források lexikai variánsainak (viridarium, parvus campus) párosítása – 3: kyuel az kerevlevt meg tamogattak vala: a forrás hibás kivonatolásából adódó félreéertés (a quae névmást a fordító hibásan vonatkoztatja a „fákra és deszkákra” (assis, lignum), a forrásban az az oszlopokra utal, vö. „a víz elől menekülvén fel kellett másznom a fal fölött lévő gerendára, melyen az oszlopok vannak – ezek tartják a klastrom oszlopcsarnokát –” (Szabó Zs. ford.: Bellus–Szabó–Klaniczay G. 1999: 194–5). A Mezey (1955: 62–3) által feltett interpoláció ezért nem indokolt. – 5–7: Ezen keppen ... jgazat mond volt: visszacsatolás a 128/5–7. (jelen idejű!) sorokhoz 10: nÿomat jeleet: a vestigia kettős megfelelése – 11: sem: a vix ’alig’ fordításaként kissé nagyítja a tartalmat (vö. Lovas 1939: 247) – 13–5: szerkesztői szöveg, a történet dévóciós lezárása

1 Az assis, -idis szóból (Du Cange), amely az asser, -eris (m) ’deszka, gerenda’ (MKLSz. I. 259) alakváltozata. Más vallomásokban vö. ascendit quoddam lignum, quod erat ibi (Inqu. 191; 186).

 

2 A magyar legenda a vallomások domináns kifejezéseit adja vissza: cf. Inqu. 196: postea reversa fuit ad locum suum, uo. 191: postea reversus est ad locum suum, uo. 242: postea aqua rediit ad locum suum.

 

3 Vö. S. Alexandria, 22. tanú (Inqu. 243): Post nonam, ante vesperas.

 

129/18–131/25: Margit saját készítésű orvosságot ad egy beteg sorornak. A magyar legenda visszatér a LV következő (26.) fejezetéhez, amelyet a 25. caput fordításával (ld. a 117. lapon) megszakított. A történet apró kiegészítésekkel követi a LV-t, a végén pedig összefoglalja annak tanulságát. E sorok forrás nélküliek, feltehetőleg a kompilátortól valók.

Vö. még Lovas 1916: 3l9–20; . 1939: 191; továbbá Deák 2005: 452.

(következő lap)


M. Nagy Ilona, Boda István Károly, Porkoláb Judit, Varga Teréz, 2012.