HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály – Csokonai Józsefnének
Onga, 1801. július 19.
Csokonai Mihály minden munkái, Pest, 1844.

jobb kedvü compániában nem voltam mint a Ragályi uraknál, hol a természetnek két hasonlíthatatlan productumait találtam, t. i. ollyan tengeri szőllőt, millyet képzelni se tudtam volna, és a mellynek fürtje egy újnyi hosszú, szeme apró mogyorónyi nagyságu, termékenysége hitel felett való volt, a viceispán úr kertjében, és a bártfai savanyú víz, mellynél erősebbet s jobb ízűt egyet sem ittam életemben; legjobban hasonlít a rojcsihoz Styriában.*
rojcsi: Rohitsch ásványvizéről, gyógyvizes fürdőjéről híres település Styriában (Stájerország, tartomány Ausztriában).
– Patakon való dolgaimat otthon beszélem el, most csak azt említem, hogy prof. Rozgonyi úrhoz semmi levél nem jött,*
Lásd A Magyar Hírmondóról szóló részt.*
nála voltam ebéden. – Patakról Puky úrral által mentem Regmecre, s ebéden, és szembe voltam – – – kivel? – – – Kazincy Ferenc úrral. Ő az előtt két héttel szabadúlt ki több szenvedő társaival Munkácsról.*
Egész pontosan 1801. június 28-án szabadult Kazinczy.
Semmit sem változott; teste, elméje s kedve azon fris, azon ép, mint volt fogsága előtt, – egyedűl azt vettem észre benne, hogy beszédét nem teszi olly folytába; de ezt a töredezését ki csudálhatja hat és fél esztendőt tartott magánossága után? Szívesen látott, és más nap Patakra bejővén (hol elsőben Vay consiliáriusnak,*
Egy évvel korábban írta Csokonai A szépség ereje a bajnoki szívenn című köszöntő versét Vay tanácsos lányának házasságára, ennek jegyzetében olvashatjuk: „Méltóságos vajai Vay József úr, császári és királyi tanácsos, ezelőtt a felséges Helytartótanács tanácsossa, most a főtiszteletű Tiszamellyéki Superintendenciának s a nemes sárospataki Református Kollégiomnak fő kúrátora”.*
azután más uraknak adott visitát, s az examenbe is a publicum előtt megjelent) két ízben engem is meglátogatott, Regmecen pedig minden leveleit, képeit és könyveit megmutatta, azzal az antique módra készült 30 fontos urnával, mellyben szeretője leveleinek hamvát tartja, és a mellyet a museumába való beléptekor az iró asztaláról felvévén azonnal megcsókolt.*
Kazinczy múzeuma a ház egy szobája volt, itt tartotta emlékeit, szeretett tárgyait. Csokonait annyira megragadta ez az érzelmes szertartásosság, hogy maga is épített egy „museum”-ot debreceni házában.* (vö. Szilágyi, 1973a, 191-196. l.).
Elbeszélte rabságába történt dolgait rövidedenn; megsiratta D. Földit; tudta, és magamtól is kérdezte Szilágyi Gáborral esett dolgaimat; tudta a Nagy Gábor, Nagy Sámuel és Teleki urakét, s ezt vetette befejezésül utána: „kár hogy Debrecenben a genieket elnyomni gyönyörködnek”. Otthon többet, én pedig eljöttemkor a következendő verset nyomtam neki kezébe:*
Lásd a keletkezéstörténeti jegyzeteknél* a Keletkezésről mondottakat.

Hogy Orpheus,*
Orpheus: Kazinczy szabadkőmüves neve, folyóiratának címe. Csokonai Orpheust Kazinczyra, Eumolpust pedig magára vonatkoztatta.
kit az*
a em.
halál fiának,
S az őrebtől felfaltnak gondolának,
Barlangjaikba jajgatának
Hebrus szelíd leányai,
S a bérci echók hangjai;
Véletlen a kies Haemus hegyére,*
Hemus hegye: a Balkán.
A poklok félelmes torkából,
Plutónak*
Plútónak em.
zordon országából
Mennybéli lantjával kiére:
Örűltek a folyamatok,
Örűlt minden part és sziget,
Örűlt hegy, völgy, mező, liget,
Örűltek a vad állatok;
Főként Eumolpus1
Eumolpus Museus Fija, Orfeus Tanitványa. Ovid. Metam.
a tanítvány
Bús húrjait fel igazítván,
Zengette őtet énekén –
És úgy örűlt: mint néked Én!

Tokajba kerestem Bessenyei [Sándor]*
Ferentz Az Olvasószöveg magyarázatainak megfelelő helyén kifejtettek szerint em.
kapitány urat,*
Besenyei [Sándor] kapitány: A Sándor név helyén Ferentz áll a kéziratban, de ez másolat, s így elírás is könnyen lehet. Ami felkelti ezirányú gyanakvásunkat, az nem más, mint a többszörös véletlen: Csokonai egy Bessenyei nevű kapitányt keres Tokajban, ahonnan az éppen elköltözött - ez mind Bessenyei Sándorra illik, hiszen ő is kapitány volt, tudunk a Csokonaival való kapcsolatáról, valamint rövid tokaji tartózkodásáról ebben az időben, viszont Ferencet egyáltalán nem is ismerünk akkoriban (vö. a Bessenyei család családfáját, Széll, 1890, 81. l., továbbá Nagy Iván (Nagy Iván) sem tesz említést Ferencről). Mindebből arra következtetünk, hogy Csokonai Bessenyei Sándort akarta felkeresni (ld. a Bessenyei Sándorról szóló részt.*)
de már ottan nem lakik; sajnáltam hogy illy tisztelt emberrel össze nem jöhettem. Holnap tek. Szatmári Király kapitány úrhoz megyek Hangácsra. 26. julii Igaron leszek, és onnan Borbély urakhoz*
Borbély urak: ld. az 1800. szeptember 18-i levél jegyzeteit.*
által rándulok. Erős uraméknak*
Erős Uramék: Erőss Gábor, Papp József, Pethes Dávid, rézmetszők (ld. az 1804. december 10-i levelet*).
tett igéretemet a szomolnoki rezek felől nem teljesíthettem; mert sem Nagy Gábor úr, sem Puky úr fel nem mehetett a felföldre. Tisztelem hadnagy Fazekas Mihály és Nagy Gábor uramékat, Senior uramat, Székely, és Bajnóci,*
Bajnóci: három Bajnóczit is ismerünk Debrecenben, – hogy itt melyikre gondol Csokonai, nehéz lenne eldönteni (vö. még CsÖM. I. 110., 224. l. A „Bajnótzi anakreontikumja” feljegyzés feltehetően másolatra utal, ld. CsÖM. III. 337. l.).
és Erős, Pap, Petes uramékat. Én vásárig*
vásárig: Feltehetően az augusztusi, Nagy-Boldogasszony napi debreceni országos vásárra céloz, amit általában augusztus 5–13. között tartottak.
haza nem megyek, hanem Igaron purizálok s nyomtattatok. Ha valami levelem van, a Puky István barátom levelével Kardszagon által el lehet küldeni.