Múzsám, ne tsüggedj! bár vak irígyeid
Kantsal szemekkel rád hunyorítanak,
Múzsám, zsinatjokbann az Ország
’S a’ tudományok eránt ne tsüggedj!
Lát’d; a’ magános berki homály alól
Míg a’ babér-szál halkal emelkedik;
A’ nyári gyanták’ durrogási
Szent tetején magosabbra rázzák;
A’ téli szélvész’ mérgei köztt örök
Zőlddel virítván, fája tövesbedik:
Te is kevély megnyúgovással
Bírd magadat, ha sikólt az allynép.
Lát’d! integetnek tiszta barátaid;
Nevednek óltárt a’ maradék emel:
Megpukkad annál a’ kajánság,
És a’ Halál elalél előtte.