Dámonom, Kintsem, megadom magam’ már!
Érzem, érzem most, miket érze szíved!
Kénszerít tartós erejű szerelmed
Visszaszeretni.
Hogy szemedről a’ kezedet ledérenn
Elkapám: Isten! miket izgatott fel
Néma kínoktól vizenyős szemednek
Szép tüze bennem!
Elfuték, sírék, lerogyám az Érnél.
Láng-özön járá tetemim’ keresztűl.
Ah! örökkétig fog ez a’ sebess tűz
Engem emésztni.
Jöszte, hű Dámon, te legyél sajátom!
Számra már Lelkem kilebeg, hogy édes
Ajkadonn által te beléd ezernyi
Csókkal ömöljék.