*A kéziraton két sort másolt egymás mellé a lejegyző, köztük üres hely, s az új sort nagybetűvel kezdte. A közlés során ezeket szétválasztottuk.
1. A’ gyászos óra itt van
Nitze jaj Isten hozzád
Hogy élek majd te hozzád
Ily mesze Városban?
Én már gyötrődve élek
Én tőbb jót már nem érek
’S te majd valyon tőbbé
Meg emlitz é úgyan!
2. Engedd hogy lelkem majdan
Útyán el tűnt javának
Nyomába lábaidnak
Kisérjen úntalan
Akar hová fogsz menni
Mindég kőzel látz lenni
s Te majd valyon tőbbé
Meg emlitz é úgyan!
3. Én távol a’ Púsztákban
Majd távol mindenektől
Azt kérdem a’ kővektől
Az én Nimfám hol van?
Egy élyel másik
*
másigem.
éjig
Kiáltom ezt az Égig
s Te majd vajon tőbbé
Meg emlitz é úgyan
4. Ama kies helyt gyakran
óh Nitze megtekintem
Hol bóldogságba éltem
Veled lakván hajdán
Áh mint győtrődőm majd én
Sok száz el múltnak képén
s Te majd vajon tőbbé
Megemlitz é úgyan?
5. E Viz (majd mondom) itt van,
Melynél boszankodott rám
De végre szép kezét ám
Adá hit zálogban
Ott nőtt kőltsőn reményűnk
Ott lankadt gyenge kényűnk
s Te majd valyon tőbbe
Megemlitz é úgyan?
6. Hányat fogsz látni majdan
Az úly lakó helyedbe
Ki hiv tűzét melyedbe
Ajánja nyájasan
óh! majd ha anyi tisztel
s Kér kőnyezö szemekkel
oh! majd valyon tőbbé
Megemlitz é úgyan?
7. Lásd mely kedves nyilad van
Szívemnek mély sebénn, oh!
Lásd hogy kedvelt Filenó
Bár mind haszontalan
Lásd, Szép, ’s gondold meg szintén
Bútsúd keserves pertzén
Lásd – – – – Áh, valyon tőbbé
Meg emlitz é úgyan.