MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Három vers másolata
Az Árvíz.
Terhesedvén az ég felhös oszlopai
Szakadoznak ’s széllyel válnak nyilásai
Rohanva omolnak az átmosférái
Függö tengereknek el áradt habjai.

Minthogy a’ Jupiter szaggató menykőve
Vastag alkotmányán keményeket lőve
Azomba a’ szelek tsatája is jőve
Bömböl a’ szomszéd hegy felleg tartó tőve.

A’ sebes patakok a’ viztől áradnak
Sikóltó habjai hánykódva dagadnak
A’ melly akadájok elébe akadnak
Le rohanásától mind ősszve szakadnak.

Bár a’ melly nép a’ hegy hajlásait lakta
Tőltésit a’ duzzadt viz elibe rakta
Még ís mindent össze tördelt édes lakta
Főldén a’ mérgesen dúló katarakta.

Ki veszi győkerét a’ magos cserfának
Mellyek az erösség oszlopinn állának
Görgetvén le felé a’ hegy oldalának
Néki vitte a’ már uszkáló tsordának.

A’ barmokat szőrnyü őrvényibe nyeli
A’ fel dúlt házakat hátára emeli
A’ kies téreket méjen bé vögyeli
Lésznek mindenféle prédájival teli

Tsak azért oszolnak széllyel a’ fellegek
Hogy a’ szint meg adván gyász szinü szönyegek
Lássák a’ sok veszéllyt a’ meg borzadt egek
Ah! ennek láttára még jobban remegek.


A’ Békesség.
El multak a’ hadak már meg némúlának
Gyászos harsogási Márs trombitájának
A’ halált menydörgö ágyuk nem ropognak
A’ puskák ’s köszőrűlt kardok nem villognak
Maga a’ dühösség a’ hadnak magzattya
Fogva van sok ezer vas lántz szorongattya
Az Arany békesség Templomát meg nyittya
Ujjul szakadozott óltáránn kárpittya,
Kőtvén homlokára szagos olaj ágot
Bé Fedi szárnyával az egész Országot
Hogy annak árnyéka és védelme alatt
Az embernek kedves legyen minden falat
Hogy a’ szántó vető földet mivelhessen
Annak árnyékába bátran és tsendesen
Hogy félelem nélkűl lévén a’ határok
Bátran járhassanak bennek a’ Kalmárok
Hogy ujra épűllyön a’ most szám ki vetett
Igazság trónússa kit a’ had le vetett
Hogy a’ mesterségek mind hellyre állyanak
A’ békesség alatt virágozhassanak
Hogy a’ Musák kik már a’ vérbe öltözött
Halálos fegyverek tsattogási között
El halgattak vala, szóllani kezdjenek
Már Márs és Bellóna ne járjon ellenek,
És hogy Országunkat a’ bóldogság lakja
Arany időt éllyünk ne légyen Salakja.


[Ki Poëta nevet érdemel…]
Ki Poëta nevet érdemel
Annak ollyan oszlopot emel
Foebus a’ Poëták Attya
Hogy betüi azon oszlopnak
Semmi veszéj kőzt el nem kopnak
Még az idö sem bánthattya
Honorral ennek közepében
Örőkké-valóság keblében
A’ Századokat számlállya.
Mellyek kedve mellett sietve
Huhánnak és ök*
[Suhannak és ő] Ez a sor ebben a formában értelmetlen, a másoló alá is húzta az első szavakat, és lapszéli jegyzetet fűzött hozzájuk: „Itt n[em] jól v[a]n, de az exemplár bolond, a’ mejről irtam.” Az olvasói szövegben javítottuk (ld. CsÖM. I. 509. 11.).
fel mettzetve
Nevét azokon talállya.
Ha hát én reám tekintene
Nyájas szemekkel Melpomene
’S Ha éneklöje lehetnék
Mind a’ halált mind más veszéllyt ’s kárt
Melly a’ legg nagyobaknak is árt
Egy bátor szivvel nevetnék.*
A lap alján a másoló megjegyzése: „NB. Többet is irtam vólna, hanem nem tudtam miről, mert N. S. V. kértem az emlitett Diariumot, ha nem azt felelte, hogy nem tudja hol van. – Notákat p[e]d[ig] igyekezek szerzeni.