Hajdani Levél hozonk Szentesi János Debretzenyi emberséges ember éngem itten Jerusalemben fel keresvén, tölle meg ertettem mostani Debretzenben való mulatásod. – – Mellyen nem kevéssé csudálkoztam, a’ midön Vitéz Csohány Josef Hadnagy Úr, a’ múlt heteken nállám lévén emlitette – vélled Romanhaft Komáromban lett öszve jövetelétt. – Én Tenéked irtam Pestre Postán-is, alkalmatosság által-is de semmi válaszod nem vehettem. – Most már irhatnál Debretzenből, és azt-is meddig mulatsz ott, hogy a’ hozzád vagy néked küldendö Levelem, és mást bizonyosan veheted-é – Szeretném azt-is tudni ki nyomtattattad é munkaidat, vagy nem? –
Édes Barátom ha most látnád az én Judeumom – ha most erezhetned véllem édjütt, melly boldogság szabadnak, és meg elégedetnek lenni – meg kettöztetnéd jelen léteddel szerencsémet. – Ezen füszerszám több eröt adhat a’ kevéshez, mint a’ mennyi vagyon a’ megszoritott, és rabi bövség, és gazdagság birásában. – Közelget azomba az az Ora-is, mellyben az eletnek-is tzéljára, és a’ valóságos kivánságomnak tellyesedését meg érhetem. – Közelget, és csaknem jelen vagyon az az Óra, mellyben éggy Lélek ebred fel, és leszen általam, nékem és mindeneknek. – Ez oszlatja, ez fogja szellyel üzni mind azon akadályokat, és bajokat, mellyek éggymásra rohannak az emberi erö le nyomására. – Ennek éggy tekintete – Ennek hibai és Kellemei édes örömmel ragadnak az el múlt életem örömei, és gyermeki-korom Oraira – és ekkor meg újjúl bennem minden emlékezete a’ Szent és égyedül bóldog barattságnak. –
Csohány lessz az Kereszt attya
Ragalyi K. Anya.
Kis Imre a’ Pap és Te Kis Komám. –
Most többet nem irhatok mert a’ Szolga-biróval a’ ki most jött bé bajom van élj sokáig, és szeresd
1802. 20.
Maÿ.*A dátum a lap alján van.