Jóakaró Barátom! Nem lévén elegendő
Praenumeránsom, – mert a ki a penzt le nem teszi, az nem numeralt prae, a
Typographus pedig a csupa irást nem tartja pénznek – dugába dűlt a Farsangi Poema; hanem a helyett nyomtatják a
Kleist Munkáját és
pesti vásárra le is viszem magammal. – Ha valamely leveleim volnának az urnál, vagy más jó emberemnél név szerint
Olvasztó uramnál vagy Götzy uramnál a volt szállásomon, vagy
Institoris urnál, ne sajnálja az Úr a
Patay úrhoz béadni, de sietve, mert a nála lévő komáromi kereskedő nem soká késik –
Retsky Barátomat csókolom, s kérem, hogy ha vásárig leindúl
Pestről, tehát arra az esetre a két székemet Götziékhez, a
Kún István asztalát a Kecskeméti házhoz leszállítni. –
Szathmáry Mihály,
Barkasy András,
Konti Sámuel és
Vitkovits Mihály urakat, szíves barátsággal köszöntöm: és valamelyikőjök által a Gróf
Széchenyi Ferencz ő
Excellentiájának a
secretariussának a nevéről magamat bizonyossá tétetni ohajtanám. – Hosszason nem írhatok: az
alkalmatosság siet; és még 5 levelet vagy levelkét kell öszveütnöm.
A Dieu! Csokonai sk.
Ha valamelyik levelem postán talált jönni Patay Uram letészi érte a Taxát.