Minden embernek, a maga fel-tett végére törekedni szükséges. Én ezen végemet akárván elerni, elvégeztem magamba; hogy a
Pataki Oskolát elhagyjam és
Posonyban mennyek. – Kivántam annakókáért az Úrnak előre jelenteni, hogy ha az
exemplárok Pünköstig elérkeznek, (mivel tsak addig lészek itt) magam fogom azokat az Ifjusagnak ki osztani; és az árrokat az Úrnak egész betsüllettel el kűldőm. De ha az
exemplárok addig el nem érkeznek: tehát én egy Igen betsülletes Barátomat
Czövek Istvánt meg kértem árra hogy helyettem azt mind tselekedné még, fel is válalta, és ha az
exemplárok el jönnek Pünköst útán, ennek tessen az Urnak irni, és fogja az Urat tudositani – igen betsülletes Ifjú,
Fejestől irtam az Úrnak, a 2.
Rforint mellett levelet: de nem tudom miokon nem adta az Úrnak kezebe, a
recognitiót elhozta.
Még tsak annyi kőlt él: a’ többi felől ne terheltessen az Úr a
Bibliothecáriusnak, az harmadiknak
*
harmadik em.
Palotzi Lászlónak irni. Postán el kűldöttem még Jósef napja előtt az
Praenumeransok neveiket: de nem tudom vetteé az Úr, vagy nem? Mindent úgy végeztem el
Czövek Istvánnal; hogy az Úrnak semmibe nem lészen hátra maradása: tsak meltoztasson neki irni. Magam is szeretném, ha tudositana az Úr még Pünköstig, az
exemplarok felől, és a felől: ha hogy az
Praenumeránsok neveit vette é az Úr?
Én pedig a midőn minden jókat kivánnék az Urnak, ’s magat tapasztaltt szeretetében ajanlanám, maradtam