MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Sebő Pál – Csokonai Vitéz Mihálynak
Sárospatak, 1801. április 30.
Patak 1801. Die 30a Aprilis

Nagy-Érdemű Úr!

Minden embernek, a maga fel-tett végére törekedni szükséges. Én ezen végemet akárván elerni, elvégeztem magamba; hogy a Pataki Oskolát elhagyjam és Posonyban mennyek. – Kivántam annakókáért az Úrnak előre jelenteni, hogy ha az exemplárok Pünköstig elérkeznek, (mivel tsak addig lészek itt) magam fogom azokat az Ifjusagnak ki osztani; és az árrokat az Úrnak egész betsüllettel el kűldőm. De ha az exemplárok addig el nem érkeznek: tehát én egy Igen betsülletes Barátomat Czövek Istvánt meg kértem árra hogy helyettem azt mind tselekedné még, fel is válalta, és ha az exemplárok el jönnek Pünköst útán, ennek tessen az Urnak irni, és fogja az Urat tudositani – igen betsülletes Ifjú, Fejestől irtam az Úrnak, a 2. Rforint mellett levelet: de nem tudom miokon nem adta az Úrnak kezebe, a recognitiót elhozta. Még tsak annyi kőlt él: a’ többi felől ne terheltessen az Úr a Bibliothecáriusnak, az harmadiknak*
harmadik em.
Palotzi Lászlónak irni. Postán el kűldöttem még Jósef napja előtt az Praenumeransok neveiket: de nem tudom vetteé az Úr, vagy nem? Mindent úgy végeztem el Czövek Istvánnal; hogy az Úrnak semmibe nem lészen hátra maradása: tsak meltoztasson neki irni. Magam is szeretném, ha tudositana az Úr még Pünköstig, az exemplarok felől, és a felől: ha hogy az Praenumeránsok neveit vette é az Úr?
Én pedig a midőn minden jókat kivánnék az Urnak, ’s magat tapasztaltt szeretetében ajanlanám, maradtam
Az Úrnak
alázatos szolgája
Sebő Pál
msk.

A kis könyvekből a mi penz bé jövénd ennek utánna az Palotzinál lészen.