Hát még Apollonak nevez engem Apollonak fija
Ugy van de tán tsak trópus ez és költő licentia
Mert tsak abba eggyezűnkmeg én és a’ Mú’sák Attya
Hogy mind a’ kettőnk letzkéit kevés lélek halgatja
Barátom ez a’ mi hegyünk tsak annyiba Helikon
Hogy puszta ’s botorkázni kel ralyta mint a’ másikon
Tsak annyiba nevezhetni ez Ujjvárost Delfisnek
Hogy bódító párája van a’ szomszéd Mefitisnek
De a’ mellynek erejéből jővendőket tsak a’ mond
Ki már pintze krénéből jól ivott, vagy félbolond
Hogy vigyem Delfist hozzátok nagy érdemű Barátom
Holott a’ hol téged látlak magát Delfist ott látom
Tsak magamat viszem le hát és arányos Szívemet
’S Uram elnem botsátlak míg megnem áldassz engemet
Jussod van rá és jussa van magának is Ammonnak
Kihez engem Tanitványi kötelességim vonnak
Sött kivánhatják ezt tőlem minda két hitvesetek
Kik erántam a’ jó szívet kőltsön vették tőletek
Én ugyan még ma jó reggel tettem volna egy Ávét
De ti sem ajánlottátok, én sem iszom a’ kávét
Az a’ Kasztál vigabb elmét tsinál a’ Poétába
Mellyet hegyünkön rúgotki a’ pegáz első lába
Délbe elytsükmeg örömét kedves Neved Napjának
Dél utánra meg tegyűk meg óldalbordád Évának
Ádám! e’ szomorú nevett te viggá tetted számba
Vissza hozván az eleset Poésist a’ hazánkba
*
hazángba em.
Tevagy első ember köztünk és Ádámja magának
A’ kies magyar Hélikon szűk Paraditsomának
Ély sokáig élly olly hoszszan a’ mig híred fog élni
Jaj de ugy halhatatlannak
*
halhatlannak em.
kén az embert ítélni
Bizom hát ezt az egekre ugy is már el terjedett
Érdemeid századokká tsinálták életedet
Ha majd Ilyéssel a’ virtus Diadalmi szekerén
Nyargalni fogsz az égfelé a’ levegő tengerén
Bizd rá Élezeusodra a’ Proféták vidékét
Hagyd itt nála palástodat ’s lelked kettős mértékét