„Megálly! kiáltya jó Barátom,
ne fuss a’ csürhe nép elől.
* K1: elűl
Van nékem ellenek kész gátom,
melly ostromunkra
* K1: ostromikra
el nem dől.
Kiállván tűredelmességgel
a’ sorsnak nagy balságait,
ne fájlald kicsinyszívűséggel
* K1: <ne hadd el kicsinyszívűséggel> ne fájlald kicsinyszívűséggel
eggy tollnak vak szúrásait.”
* K1: eggy tollnak szúrkálásait.
Csak ostromit bölcs Írástoknak
kívántam én elfojtani:
mert nem érezvén társotoknak,
azt tán nem fognák
* K1: fogják
bántani.
Jónásnak sorsát választottam
a’ mély magányban értetek.
De móta
* K1: miota
szavadot hallottam,
ím! hozzád visszasietek.