„Fogd hamar aʼ tollat, ʼs írd eggy Oszlopra neven-ként,
Aʼ kik szívre vevék aʼ haza-nyelvnek ügyét.
DARVAS* DARVAS Ferentz Consiliarius Úr, Pest Vármegyének Deputátussa.
az Oszlopnak tetején tündökllyön: az égig
Nyúltt márvány Ennek tiszteletére kevés:
Háromszor szóllott, ʼs háromszor győz vala szívet,
Mert magyarúl szóllott aʼ magyar ŐSZEK előtt.
Oh! láttam lelkét anya-nyelvén nyögve lebegni,
ʼS aʼ mi azokba kivált bé-hata, lelke vala.
Ird-fel odább
BŐJTHYt,
1 BŐJTHY Imre Consil. Úr Bihar Várm. Dep.
FEKETÉt,
2 Gróf FEKETE János Generalis Úr, Arad Várm. Deput.
MÁRJÁSSYt:
3 MÁRJÁSSY István Vice-ispány Úr, Gömör Várm. Deput.
az illyen
Nagy-lelkű neveket gyermeki rendbe se szedd.
Két
VAYt,
4 VAY István Consil. Úr, Szabolts Várm. Deput. úgy szintén VAY Jósef Consil. Úr, Borsod Várm. Deput.
és
BALOGot,
5 BALOG Péter Consil. Úr, Neográd Várm. Deput.
DOMOKOSt,
6 DOMOKOS Lajos Bihar Várm. Deput.
ʼs
ALMÁSSYt-is
7 ALMÁSSY Ignátz Consil. Úr, Heves Várm. Deput.
írd-fel,
Kikhez meg-meg odább tedd
BEZERÉDYʼ
8 BEZERÉDY Ignátz Consil. Úr, Szala Várm. Deput.
nevét.
Tíz vala Szószóllód, Anya-nyelv! tíz, aʼ ki koporsódʼ
Méllyeibőlʼ tégedʼ fényre ʼs folyásba hozott.
Majd, ha Maradványunk aʼ boldogságnak öléből
Mostani Őseinek tettire vissza-teként;
Dalra fakad, ʼs ezen Oszlopnak tetejére mutatván,
Így szóll, míg szemeinn drága könyetske remeg:
Íme! azokʼ neveit! kik az első talp-falat aʼ mí
Boldogodásunknak fel-vitelére veték.
Ird-fel! — Az én szívemre ugyan fel-mettzve maradnak
Tiszteletes neveik, míg lehelegni fogok.”
Ezt mondván, el-tünt. Szomorú köntösse keservét,
ʼS testeʼ betegségét színe jelenti vala.
Homloka, fő fájási miatt, bé-kötve: ki-sírva
Két szeme: ortzáján bú vala, ʼs régi halál.
Ajʼkairól látám egyedül, de tsak ezt-is azóta,
Hogy nyelvén szóllhat, hámlani szájaʼ varát.
Óh! jele, hogy gyógyúl. — Mikor el-tünt, szinte hevűlni
Kezdék, ʼs azt mondám tsendesen: Aʼ H a z a volt.