HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
A’ CXVIII. Zsoltár.
Legem pone mihi Domine,
nyolcznyolcz versbűl álló He és Vau betűi, mellyek az Egyházi solyozsmának harmadik órájában mondatnak. Görög versnemekben.1
Négy lábú Jambicum, szintannyi lábú Alcmanium, azután 5, és megmeg 4 lábú Trochaicum.
Uram! jegyezd ki énnekem
szent hagyományidnak szoros úttyát,
hogy serényen járjam mind örökké.
Adgy világot szűk eszemnek,
hogy éltető törvényedet
gondosan őrízvén, soha meg nem
tántorítható hűséggel, önkint
hajló szívbűl tellyesítsem.
Vezérelly engem’ Istenem!
drága szabásidnak kies úttyánn,
mert én ebben gyönyörködök. Úgy vond*
Zsk7, 316a: mert én ebben gyönyörködök. Úgy vond mellyben édes kéjt találok:
szívemet tanúságidhoz,
hogy önmiattok, ’s nem hideg
szolga gyanánt, keresetnek okáért
tellyesítsem. A’ hiúságokrúl
gyarló szememet fordítsd el,
’s éllesztgesd szent ösvényedenn
kedvemet a’ jóhoz. Bizonyítsd meg
rajtam hű szolgádonn, a’ mit annak,
a’ ki Téged’ félve tisztel
igéretid kiszabtanak.
Hárítsd el bírószavad által, –
mert az emberénél ez szelídebb, –*
Zsk7, 316a: <melly> mert az emberénél <kegyelmesebb> ez szelídebb, –
a’ gyalázatot, melly engem’
szorongat. Ám te jól tudod,
melly buzgón kívántam azoknak
megfelelni, a’ miket meghagytál.
Mentsd tehát meg e’ gondgyátúl
igazságoddal szívemet.
Végtelen irgalmú segedelmed
szállyon, kérlek, rám, ammint igérted,
hogy dühös gyalázóimnak
mondhassam: hogy szavadban van,
’s lessz is egész bizodalmam örökké.*
Zsk7, 316a: <mondhassam, hogy szent szavad az,> / <mellybe vetem bizodalmamot.> / mondhassam: hogy szavadban van, / ’s lessz is egész bizodalmam örökké.
Óh! ne hadgyad számban megcsökkenni
e’ szavát az igazságnak,
melly bennem onnan származik,
hogy Tőlled, mint bölcsen itélő
bírómtúl kegyelmes szót reméllek.
Akkor én háláló szívvel

megőrzöm szent törvényedet,
még az üdőknek örök folyamattya*
Zsk7, 316a: <még az üdőnek örök> / még az üdőknek örök folyamattya
tartand; ’s útamonn úgy járdogálok,
mint veszélytelen térségenn,
nyomozván szent szabásidot.
Büszke Királyok előtt fogom én bölcs
törvényidnek nagy böcsét hirdetni,
a’ nélkűl, hogy megpirúllyak.
Gyönyörrel tellyes báj gyanánt
illetnek hagyománnyaid engem’,
úgy kedvellem azokot! Felnyújtom
parancsolatidhoz; szinte
mint annyi kincshez, esdeklő
karjaimot; nem győzi szeretni
szívem szent szabásidot; nem győzök
díszeikrűl elmélkedni.