Adgy Istenem! kedvéltető kegyelmet,
adgy szolgádnak erőt, ki szavadnak
hűven engedelmeskedni kíván!
Nyisd meg vékony eszemnek
szemfénnyeit, hogy drága bölcseségét
szent hagyományidnak kinyomozván,
szívemet csudálásokra győzze.
Én, mint árva szarándok
e’ földi lakhelyenn, mikép akadgyak
legbizonyosb ösvényire mennyben
tündöklő hazámnak, hogyha tőllem
értelmes ragyogását
eltitkolod szent rendeléseidnek?
Bús lelkem csüggedve ohajtya
bölcs itéletidnek oktatásit:
jól látván veszedelmes
ügyét az esztelen kevélynek, a’ ki
megvetvén hagyományidot, úgy él,
úgy vesz el, mint a’ kit átkod üldöz.
Óh! hárítsd tova tőllem
az illy gyalázatot, veszélyt, alázást!
Nem buzgón ügyekeztemë mindég
szent szavadnak engedelmeskedni?
Haj! melly csúfokot űztek
belőllem sokszor önmagok honunknak
naggyai, melly kajcsokra csavarták
minden tettemet gyűléseikben!
Meg nem szüntem azonban
követni még is szent igazságidnak
nyomdokit: a’ te szavad kalaúzom,
oktatóm, ’s örök tanácsadóm volt.
Bátor porba tapodva
senyvedgyek is, mint véres áldozattya
* Zsk4, 279a: senyvedgyek is, mint véres áldozattya <vajudgyak is gonosz csapási által>
öldöklőimnek, Te bizonnyal
új életre hísz: mert úgy igérted.
Én csak hűven elődbe
rajzoltam eddig kérlelő panasszal
bús ügyemet, valahányszor epesztő
súllyaim lenyomtak; és Te töstént
meghallgattad alázott
szívemnek óhajtásait. Csak oktass,
kérlek, igazságidra; mutasd meg
törvényidnek úttyait; serényen
’s örvendezve gyakorlom,
akármi érjen, a’ mit rendelésid
lelkemnek hasznára kiszabtak.
Ér ugyan reám is ollykor, úgymint
gyarló testbe rekesztett
valóra, szendergés a’ jóban: ámde
a’ te szavad kegyesen megerősít
engemet, malasztod a’ gonosztúl
megment, ’s megkönyörűlvén
erőtlen emberségemenn irgalmad,
tisztemhez meg vissza vezérel.
El van már Uram! tökéllve nállam,
* Zsk4, 279a: El van már <tökéllve> Uram! tökéllve nállam,
hogy nem tántorodok ki
rossz útra üzent igazságod’ nyomábúl,
* Zsk4, 279a: <útfélre> rossz útra szent igazságod nyomábúl,
hogy csak itéletidet nyomozom, még
élek, és hogy a’ te bölcs szavadhoz,
mint legfőbb vezetőmhöz
ragaszkodok. Ne szígyenits meg engem’,
kérlek Uram! mikor, a’ mit igérek,
végbe vinni kezdem. Bátoríts fel
inkább, édes örömmel
tágítsd meg ollykor szívemet, ha lankad:
szent hagyományidhoz mi serényen
sürgök így naponkint! Bölcs nyomásinn
örvendezve repűlök!