HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Klóris és Dámon.
Dámon*
[Dámon és Klóris nevét a sorok előtt végig D.-vel és K.-val rövidítette Verseghy.]
Nem szerelmes nyájasságod
gyújtya véremet.
KlórisHát mi bájol meg?
Dámon Ez nem bájol meg,
csak lepke lelkeket.
DámonSzép erkölcsöd, jámborságod
vonnya szívemet.
Klóris ’S ez megboldogit?
Dámon Ez megboldogit!
Ez ád itt mennyeket.
Klóris Óh! ha szíved úgy érezne,
ammint nyelved zengedez!
Dámon Óh! ha szíved úgy érezne,
ammint szívem csüggedez!
Klóris Dámon! higgyem-e
öröknek lángodot?
Dámon Hittel vallyam-e
öröknek lángomot?

------------

Együtt. Trio.

Még barátság ápolgattya
szerelmünknek lángjait,
addig inség nem ronthattya
hűségünknek bájjait.

Kedvújjító virágokkal
hintegetvén útunkot,
elszélleszti tűs bokrokkal
mérkező vad gondunkot.

-----------------

Klóris Igy a’ búknak vészhabjátúl
meg nem hányatunk.
Dámon ’S életünknek alkonyátúl
meg sem borzadunk.