HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Verseghy Ferenc – Horváth Jánosnak
h. n., 1822. december 11.
11. Decembris 1822. Főtiszt. Horváth Apátur és K. Úrnak.

Böcsös levelére, mellyet az előbbeni holnapnak 13. napjánn kezemhez vettem, én is csak most felelhetek, egésségemnek terhes változásai miatt. Tűrhetetlen hurutomhoz, melly mellyembűl felette sok hegedtt nyálat taszított ki, még a vérhányás is oda járúlt, de, Istennek hála! nem a’ mellyembűl, hanem a’ gyomrombúl és fejembűl; a’ mit az orvosok az aranyérnek tulajdonítanak. A’ vérhányás November’ végével megszünt; de a’ hurut még most is uralkodik rajtam, pedig úgy, hogy még a’ lélekzetem is megszorúlt. Biztatnak erőssen az orvosok, kik külső színemmel és pulsusommal nagyon megelégszenek, hogy a’ jövő tavaszig legfellyebb ha eggy kevés hurut marad a’ nyakamon. Hogy az illyen jövendölések tetszenek a’ betegnek, könnyű átlátni; de nekem csak az forog még is szüntelen eszemben, hogy ha még több esztendőt élek is, kevés hasznot hajthatok a’ világnak. Isten neki!
Mentegetései Főtiszt. Barátom Uramnak, miért nem írt nekem két levelemre Posonybúl, olly fontosak, hogy főhajtással kellett*
kell|ett| [Betoldás a sor fölött.]
azokot fogadnom. Hogy Hrabovszky Györgynek tetemesen megfelelt Főtiszt. Barátom Uram, legkisebbet sem kételkedhetek. Hogy Értekezésemnek a’ religyió’, moralitás’ és humanitás’ enyészésérűl olly különös hasznát akarja venni, nagyon örvendek. Adgya az Úr Isten reá szent áldását. A’ Prímás nekem utólsó levelében, hol megengedi, hogy Parókát visellyek, azt írja, hogy Káldirúl szóval fog velem értekezni, mihelyt Budára érkezik. De mit mond majd ehhez az egésség?
Ez a’ feleletem Főtiszt. Úrnak levelére. Most már a’ Neve’ napjának és az új esztendőnek érkezésével minden testi lelki jókot és mennyei áldásokot kívánok Kedves Drága Barátom Uramnak. Adgyon az Úr Isten erőt, egésséget, jó kedvet, hogy a’ kezdett Egyházi munkákot serényen folytathassa Relígyiónknak előmozdítására. Hazánknak dücsősségére. Nem reméllem, hogy én egészen kidőllyek*
kidőllyek<,>
a’ szép ügyekezetnek bármelly csekély*
ügyekezetnek |bármelly csekély| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
előmozdításábúl; de ha még kevesebbet tehetnék is, mint eddig, ne vonnya meg tőllem, kérem, szíves barátságát, és atyafiságos szeretetét. Et voluisse sat est. Régen fekszik már nállam eggy kis munkám; de nyavalyám miatt nem vagyok azt képes befejezni. Megsegít talán az Isten eggy jó órában véletlenűl.*
szeretetét. |Et voluisse sat est. Régen fekszik már nállam eggy kis munkám; de nyavalyám miatt nem vagyok |azt| képes befejezni. Megsegít talán az Isten eggy jó órában véletlenűl. |[Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
A’ többi Főtisztelendő Kanonok Uraknak, kivált Főtiszt. Gen. Vicar. Úrnak, kinek kezeit tisztelettel csókolom, kérem szeretettel, tegye meg Főtiszt. Barátom Uram nevemmel*
Uram |nevemmel| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
az új esztendőbéli tiszteletet; de különösen Főtiszt. Külley és*
Főtiszt. |Külley és| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
Vajky György Uraknak, mint különösebb Jóakaróimnak.*
NB. 1822. decz 15én meghalt [Ceruzával írt, nem autográf megjegyzés a lap alján.]