Die 27. Aug. 1822. Horváth Kan. Úrnak.
Jó szándékait a’ Szent Írásnak fordításárúl értekező munkám iránt nagyon szívesen köszönöm. Hogy ellenkezői találkoznak, arrúl legkisebbet sem kételkedhetek. De minekutánna én semmit sem tettem egyebet, hanem a’ mit az Érsekem mint lelki fő fellyebbvalóm tőllem kívánt, olly nyugodt elmével vagyok a’ jövendőség iránt, mint a’ jó fiú, a’ ki attyának parancsolattyára a’ jégre megy, hogy onnan az elejtett pénzgyűszőt kihozza. Ama’ szíves és nagyon barátságos észrevételére Főtiszt. Barátom Uramnak, hogy próbafordításaimmal a’ Magyarokot a’ Biblia’ olvasásátúl egészen elidegenítem, elmosolyogtam.
*elmosolyogtam <magamot>.
Hát ha én e’ szándékra czéloztam is? Ha egyszer tökélletességre vitt nyelvünk közönségesebb lessz, találkozni fognak, – de talán most is találkoznak már – ollyanok, a’ kik a’ Szent Írást kellemetes Magyar köntösbe öltöztessék. Ezt holtom utánn onnan felűlrűl látván, örűlni fogok, hogy magvát én vetettem. Azonban, ha Káldit úgy nyomtattyák is újra, ammint fekszik, a’
szebb Szent Könyveknek fordításátúl horis succisivis, én, még élek, nehezen válok meg. Egyébaránt mivel Kedves Barátom Uram a’ Szent Írásnak fordításárúl munkám mellett még
víni is kíván, kérem ne sajnállya azokot jól megfontolni, a’ mik a’
Conclusio Operis alatt, de kíváltt pag. 237 et seqq.
A. és
B. alatt vannak; ne sajnállyon azonnkívűl előre ez iránt magával a’ Prímással tanácskozni, kinek Secretáriussát is, Korondy Urat, hogy közelebbrűl megismerje, és ezek iránt meghallgassa, nagyon, felette nagyon kérem. Valamint tellyes resignatióval az Istenre bízom, ha én fordítsamë a’ Bibliát, vagy más, úgy kimondhatatlanúl ohajtom, hogy Káldié amaz útálatos hibák miatt meg ne maradgyon, mellyek a’ Szent Könyveket a’ hittelenek előtt méltán nevetségesekké teszik.
Jóbnak 3. Részét tehát esztendőre akarja hagyni Kedves Barátom Uram? Pedig én már a’ jövő esztendőre két műdarabocskát készítek; a’ harmadikkal pedig tele van a’ fejem. Igaz, hogy ezek közűl az eggyik talán olly erős lessz in prosa, hogy a’ Veszprémi Ertekezések elirtóznak tőlle, és magokba el se fogadgyák. De hiszen e’ helyett mást is lehet ezeknek számára készíteni. Szóll ez a’ Religyiónak, Moralitásnak és Humanitásnak Hazánkbúl való enyészésérűl, ’s mihelyt elkészűl, talán még Posonyba elküldöm Főtiszt. Úrnak, hogy megitéllye, ha nyerhetë helyet az Értekezésekben vagy sem?
Wagnernak Exemplárissait bízodalmasan elküldöm Főtisztelendő Úrhoz azzal a’ szíves kéréssel, hogy adassa el, ha lehet, hét foríntyával a’ Veszprémi akár Tudós Uraknak, akár a’ Tanúló Ifiúságnak.
A’ harmadik Kötetet szíves köszönettel kezemhez vettem. Hát a’ mi Lexiconunk mit csinál? Azt gondoltam, hogy a’ harmadik Kötetben ki fog már az első Szakasz a’ praenumeratio végett hírdettetni.
Ölelem, csókolom, tisztelem Kedves Barátom Uramot valamennyi egyéb Veszprémi Jóakaróimmal eggyütt, ’s azzal az örvendetes tudósítással, hogy egésségem, noha csak lassankint, de csak mégis megtér,
*megtér <le>
levelemet végezvén, vagyok
Fő etc.