HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Verseghy Ferenc – Horváth Jánosnak
h. n., 1822. július 22.

Die 22. Julij. 1822. Igen*
1822. |Igen| [Betoldás a sor fölött.]
Tiszt. Fliszár Professor Úrnak, Kedves Barátomnak levelébűl megértvén, hogy Főtiszt. Úr egynehány napra elútazott, a’ hozzám küldött Fejérvári Loterista által, ammint a’ Levélben rendeltetett, ime elküldöm Munkámbúl a’ már kinyomtatott árkusokat, a’ Ctűl fogva egész az Yig: mert a’ két elsőt (A és B) már a’ minap elküldöttem.
A’ múltt vasárnap el akartam küldeni Kedves Barátom Uramnak az Értekezésekbe való Darabomot; de a’ Censor nincs itthon. Sághy tehát Pestre küldötte, ’s még most is Pestenn*
is <nálla> |Pestenn| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
nyugszik. Mihelyt*
mihelyt [Átírással javítva.]
kezemhez veszem, azonnal elküldöm. E’ kis Darab a’ Szent Írás’ fordításának szarvas hibáit födözi fel, a’ nélkűl hogy valamelly Fordítót megnevezzen.*
megnevezzett [Átírással javítva.]
Azutánn a’ helyes fordítás’ példája gyanánt Jób Könyvének 3. Részét adom elő ama’ jegyzésekkel, mellyek az ide zártt Munkában Deákúl már olvastatnak.
Fliszár Gyurka a’ Szótárunkot emlegeti. De Főtiszt. Úrnak már egyszer megígértem, és most is újra szentűl ígérem, hogy mihelyt az I. Résznek kiadása az Értekezésekben ki lessz hirdetve, én a’ II. Részt azonnal végre hajtom, mellybűl csak egynehány betű van még hátra.
Egésségem még sincs helyénn: köhögök irgalmatlanúl, de hála Istennek, a’ köhögés által tisztúlok is erősen. Esdekelve veszem be az orvosságokot, kivált mellyek arravalók, hogy tüdőmnek véreit kigyógyítsák.
Főtiszt. General. Vicarius Úrtúl kezdvén, tisztelem, ölelem, csókolom.