Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

Barátságos Levelének ránczos homlokátúl megdöbbentem; de látván azutánn, hogy a’ dorgálás, mellyet^* megérdemlettem, olly atyai, hogy atyaiabb nem lehet, egynehányszor megcsókoltam Írója helyett valóságos háladatos szívvel. A’ munkához való buzgóság szokott engem sokszor úgy elragadni, hogy azt, a’ mik körűlöttem történnek, eszre sem veszem. Ezentűl fejemben függendő^* barometrum nélkűl még csak a’ kertben sem megyek; mert látom, hogy nem csak^* vénűl, hanem még gyengűl is a’ legény.

Az öreg Úrnak halálát eltitkolták előllem mindaddig, még önmagam ki nem verődtem a’ veszedelembűl. Megsirattam azutánn szívesen; és átgondoltam, melly szörnyen megragadta volna érzékeny szívemet, ha Veszprémbe érkezvén, azt hallottam volna hirtelen: Főtiszt. Hornyik Urat tegnapelőtt temettük el. Borzadok még most is,^* mikor magamnak e’ jelenést képzem. Az Úr Isten nyúgosztallya!

A’ munkámbúl a’ két első árkust elküldöttem Főtiszt. Úrnak; de a’ többiek usque Z. nállam fekszenek, és hiteles Veszprémi emberre várakoznak, a’^* ki által Kedves Barátom Uramnak kezébe szolgáltassam. A’ Genesissel én meg nem elégszek egészen; mert a’ Boldogúltt Egri Érsek olly conditiok^* alá szorított, mellyek miatt a’ fordítás csak tökélletlen lehetett. Szeretném, ha mennél hamarább közölhetném Főtiszt. Urakkal. Főtiszt. Kiss Ferencz Urat különös tisztelem, és új tisztségéhez sok erőt, egésséget és áldást kívánok.

A’^* jövő hétenn, ha egésségem javulásában megmarad, küldök eggy darabocskát az Értekezésekbe. A’ másodiknak csak kevés híja van, de mivel versekkel van egyítve, nagyon erőtlen fejemet nem merem rá vetni. Most már megint egészen a’ Veszprémieké leszek; mert holnap küldöm a’ Prímásnak pro Censura Conclusionem operis, mellyet betegségemben valóban nagy erőltetéssel végezhettem el.

De Kedves Főtiszt. Barátom Uram! szívemenn eggy nagy teher fekszik, mellytűl csak Veszprémi Barátim menthetnek meg. Emlékeztetem Főtiszt. Urat ama’ nemes szívű ajánlására, mellyet nekem itt léttében tett, hogy ha valamely inség megkerítene, adgyam Kedves B Uramnak^* hírűl olly bizodalmasan, mint testvéremnek. Az orvos még most is jár hozzám naponkint; mivel hurutom mindekkoráig nagy erőltetéssel jár; és ő engemet mindeddig a’ tüdőgyulladástúl félt. Hogy a’ tüdőm már megsértetett, azt érzem; csak az Istentűl kell kérnem és várnom, hogy egészen kigyógyúllyon. Orvosságokkal tele még most is az almárjomom. Ha e’ Contók hozzám érkeznek, mint csinállyak az Istenért, ha csak Veszprémi Barátim a’ sárbúl ki nem segítenek. Főtiszt. Külley Úrat, ha nevemmel K. B. Uram megszóllíttya, minden bizonnyal meg nem vonnya tőllem jóvoltát.^* De igérem viszontag, hogy az Értekezéseket munkáimmal minden tehetségem szerint felczifrázom; mert olly sürgetős munkát, mint a’ melly most engemet^* több mint esztendeig kínzott, én ugyan soha senkitűl^* sem vállalok fel többé.