Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

Szíves levelét de dato 8. April. szíves örömmel olvastam. Hála Istennek, hogy munkácskám a’ Keresztény Indifferentismusrúl a’ kívántt helybenhagyással megdücsőíttetett. Hidgye meg Kedves Barátom Uram! hogy a’ Pesti Literátor Uraknak hásártoskodásait, mellyekkel az egész Protestantismusnak veszedelmes tendentiáit nyakrafőre előmozdíttyák^* szelídséggel fogadni, most már felette vétkes üdőtlenség volna. Ők e’ szelídséget, vagy néma hallgatást^* részént ostobaságnak, részént félénkségnek nézik,^* és a’ helyett hogy emberségeskedésünk által megjuhászodván magokba szállyanak, vérszemek inkább egész a’ vakmerőségig és gorombaságig emelkedik. Csak rajta tehát! A’ lelkiösméret’ szabadságának mivoltárúl ’s határairúl való munkával előzzük meg^* Horváth Pistának broschúráját, mellyre azután broschúrával is megfelelünk. A’ broschúrát ők azért szeretik, mert rágalmazásaikot ingyen osztogathattyák még a’ falusi notáriusoknak is, kik sokszor azt sem tudgyák, mirűl van a’ kérdés, de a’ broschúrábúl még is, szinte mint a’ kótábúl a’ musikusok, erősen trombitálnak.

Sághy Barátunk talán már megírta, hogy e’ Horváth Pista Eggenberger bóttyában bizonyos dolognak híresztelte, hogy Ő Excellentiája Őrményi Úr Főtisztelendő Barátom Uramot proponálta Ő Felségének pro Directore Facultatis Theologicae. Hogy ezt Ő Excellentiája jó szívbűl és lelkiösmeretének indítása szerint cselekedte, eggy csöppet sem kételkedek: de arrúl sem tudok habzani, hogy a’ kik neki^* ezt tanácslották, minden bizonnyal oda czéloztak, hogy Barátom Uramnak Veszprémbűl való elszakasztása által a’ Veszprémi Értekezéseknek nyakát szegjék. Pedig én könnyen átlátom a’ módgyát annak, hogy^* Főtiszt. Úr ezen új^* hivatallya mellett is képes volna folytatni az elkezdett és^* annál fontosabb munkát, mennél jobban félnek tőlle a’ Pesti Literátorok az ő titkos Principálisaikkal eggyütt.

Jó üdeje már, hogy eggy idevaló Egyházi jó Barátom – nem tudom magátúlë, vagy talán hagyománybúl – engemet megszóllított, hogy a’ Synodalis punktumokra való feleletekrűl^* írjam fel számára gondolatimot, mivel magának felette kevés üdeje van. Ez már akkor történt, minekutánna a’ Plébános Urak a’ Viceesperes Uraknak feleleteiket benyujtották. Kívánságát tellyesítettem mihellyt kitelhetett tőllem. Most tehát ezen írásommal^* Esztergomba elment, és ammint a’ következésekbűl látom, nagy indúlást okozott. Barátom ugyan még Esztergombúl vissza nem tért, de eggy idevaló Káplántúl már tegnap előtt nagy újság gyanánt ezeket hallottam.

„Mélt. Bilek Püspök, mint Generalis Vicárius a’ Viceespereseknek múltt esztendőbéli feleleteikbűl az Extractust most a’ Megyebéli gyűlés’ előtt elolvasván, azt adta még, magátúlë, mondá a’ Káplány,^*vagy valakinek tanácslásábúl hozzá, hogy mivel a’ Veszprémi Értekezésekbűl olly sok és felséges haszon hárúl a’ Magyar Anyaszentegyházra, Esztergomban hasonló Folyóírást kellene Deákúl a’ Püspököknek és Káptalanoknak segedelmével felállítani, hogy két nyelvenn, és két oldalrúl nyomhassuk vissza a’ Protestansoknak mind relígyióbéli mind politicabéli iparkodásait. Nagy applausussal fogadták mindnyájan e’ szent gondolatot, ’s a’ t.[”]

Ide rekesztem Főtisztelendő Úrnak Extractusban, a’ mit én errűl imént említett Barátomnak írásban adtam, ki azt, ammint minden környűlállásokbúl látom, a’ Generális Vicáriusnak talán a’ Prímás parancsolattyára,^* benyujtotta.

Hogy Főtiszt. Urak a’ mi Lexiconunknak revisiójához testestűl lelkestűl hozzá fogtak, és a’ 3. kötetben ki akarják hírdetni, biz! avval engem meg nem ijesztenek. Wagner’ Phraseologiája az én részemrűl kész; a’ Bibliábúl a’ Prímásnak még csak kilencz capitulummal vagyok adós, hárommal Izaiásbúl, hárommal, a’ Rómaikahoz írtt Levélbűl, és hárommal szent Jánosnak titkos látásaibúl; azutánn füttyet hányván^* visszatérek a’ Lexiconunkhoz és azt kiáltom: eb legutó! NB. ha az Isten mostani egésségemet fenntartya, a’ mit tőlle, nem magam miatt, hanem a’ köz jó és az ő nevének dücsőssége miatt erősen reméllek.

Ingressus ad Extractum. Minekutánna ezen Írásban a’ Történetekbűl vontt okokkal röviden^* megmutatom, hogy a’ mostani religyiótlanságnak és erkölcstelenségnek fő okai közé a’ Reformátionak mindenre kiterjedő Lelke tartozik, melly nállunk a’ Tolerantiával képtelennagy activitással kezdett munkálkodni, és iparkodásiban naprúl napra nagyobb előmenetelre jut; utánna teszem a’ módokot, mellyekkel ezen iparkodásoknak gátat lehetne vetni. E’ módok között a’ 4ik ez. etc. Vide in Sceleto eorum etc.