Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

Édes Levele ’s szép világosításai a’ Műveltségrűl, Emberségrűl, ’s Emberiségrűl kezemhez érkeztek, mellyeket mind különös köszönettel vettem, ’s annak üdejében és helyénn haszonolni fogom; azon reménység pedig, hogy Kedves Uram Bátyám’ darabjaival meg meg ez esztendőbéli járatot is felvirágozhatom, egészen megvídámított. Ebbéli^* érzeményemnek bizonyságáúl az első kötetben a’ CXVIII. Zsoltárnak azon részét, melly az Egyh. Solozsmának első órájában mondatni szokott, már ki is nyomtattattam. Ez a’ kötet már egészen készen van, ’s csak a’ homloktáblát várom Sághy Barátunktúl, hogy be is köttethessem; sőt mivel magamnak a’ tavasz elejénn eggy kis szabad üdőt akarok szerezni, hogy a’ folyton folyó munka utánn megpihenhessek, már a’ második Kötethez is hozzá fogtak. Ez engem szinte kényszerít megmeg alkalmatlankodni Uram Bátyámnál az iránt, hogy vagy a’ Tertiához tartozó Zsoltár^* hátra lévő két szakaszt, vagy más akárminő darabot, revideálva a’ Censúra által, küldeni méltóztasson. Akármelly kifogásokat keressen is tudni illik Uram Bátyám műdarabjai ellen a’ nemtelen^* irígység; én, a’ ki figyelmemet különösen a’ stilus tökélletesedésére függesztettem, naprúl napra szembetünőbb nyomdokaira találok még ellenségei írásában is annak, hogy Uram Bátyám munkáit, példa gyanánt veszik, a’ körűlöttem lévő józanabb fiatal Papság pedig szinte imádgya. Melly nagy haszna, sükere volt légyen pedig reám nézve a’ kerek ’s rajzoló beszédrűl való helyes^* tanításnak, az én írásimbúl leginkább észre vehetni: ’s ugyanazért hitesse el magával Kedves Uram Bátyám, hogy én holtig háladatos leszek.

Szíves üdvözlését Kanonoktársaim – kik most valamennyien egésségesek – különös köszönettel ’s viszontag való köszöntéssel fogadták. Én pedig ezerszer csókolván maradok