Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

Éjnye! be szépen rám akarja Kedves Barátom Uram hárítani, hogy szívemnek a’ sebe, melyet rajta a’ Pesti tudósító ejtett, még most sem hegedt be ’s a’ t. Mind igaz az, hogy a’ Bölcsnek az ebugatástúl el nem kell ijedni; és hogy qui ex errore imperitae multitudinis perdet, hic in magnis viris non est habendus ’s a’ t. De hisz én kedves Barátom Uram! a’ Pesti tudósítót meg akartam czáfolni, az Ékesenszóllást pedig trucczára úgy folytatni, ammint kezdettem, annyival is inkább, mivel szinte ott, a’ hol^* meg kellett szünnöm, a’ fontosabb tanítások kezdőttek volna. Meg kell szünnöm, mondám, mert meg van nállam a’ levél, mellyben nekem ez meghagyatik, és az előbbeni tanításrend helyett rapsodiák kívántatnak. E’ rapsodiákot mindgyárt az előbbeniek utánn kiadni, annyi volt volna, mint megvallani, hogy a’ Pesti recensiótúl megijedtünk; a’ mit a’ tellyes megszünés nem jelenthetett: mert ezt [!] többféle okokbúl történhetett meg, mint péld. ok., hogy a’ többi fontosabb materiáknak helyét el ne foglallyák.

De minek is szabatkozok én annyit az én szíves Barátommal? Kívánnya Ő^* tőllem barátságosan, hogy, ha nem is systematica rendben, rapsodice legalább folytassam; és én kedvét a’ világért meg nem szeghetem. A’ Catholicitásrúl és a’ léleknek halhatatlanságárúl hasonlóképpen előveszem majd a’ kívántt darabokot. Zsoltárokot is küldök hellyel közzel, de csak görög versnemekben szabadon fordítva: mert úgy látszik énnekem, hogy szoros fordításaimrúl is voltak már^* exceptiók; mellyek igen jók lehettek volna, ha azokot Derezer szerint és jámbusokban nem kellett volna fordítanom. A’ Prímás’ számára ugyanazokot, a’ mellyek már a’ V. Értekezésekben vannak, és még egynehány egyebeket (mindöszve 21. Zsoltárt) Derezer’ vezérlése utánn ugyan, de szorosan a’ Zsidó szerint fordítottam, és exegesisbéli jegyzéseimmel megerősítettem. Csak két hetet kérek meg [!] Kedves Barátom Uramtúl arra, hogy Wagnert egészen elvégezhessem, melly Húsvétra a’ Typographiában is kész lessz. A’ Prímásnak is kell még egynehány szent könyvbűl (3 vagy 4 Részt mindenikébűl) fordítanom; de erre van üdőm; mert a’ Synodus, a’ mint Ő Herczegsége nekem maga mondotta, Augustus’ végénn, vagy September’ elejénn lessz: mert^* addig több Püspököt fog kinevezni Ő Felsége; a’ mit pedig már munkámbúl Ő Herczegségének pro typo benyujtottam, úgymint a’ Dissertatiót, a’ Genesisbűl^* húsz, Szent Máthébúl 4. részt, és 21 Zsoltárt, azt már emberei által revideáltattya, és azonnal^* nyomtatás alá adgya. Még ezt kinyomattyák addig én a’ többit könnyen elkészíthetem.

Kassait ugyan csak meg quassáltam. A’ Herczeg, mikor mondottam neki, hogy ezen írás nekem szívbéli fájdalmakot, és nyughatatlan álomtalanságot okozott, homlokát éríntvén újjával, ezeket mondotta nevetve: Verseghy! Verseghy! quomodo hoc potuit cordi sumere? Ego hoc manuscriptum communicavi, ut rideat. – Azóta, hogy ezen írást ellenem Kassai beküldötte, más levelet is küldött a’ Prímásnak, mellyben tőlle kanonokságot kér, és a’ Püspökök ellen kikel, hogy mind csak Secretáriussaikot segítik kanonokságra.

Hogy Venusi munkájával megösmerkedtetett Kedves Barátom Uram, nagyon köszönöm. Ha Káldi’ fordításának jobbítása rám bízatik, megszereztetem magamnak a’ Herczeg által szintúgy, mint Brentánót, Deresert, Bridelt és Van Est is. De áh! megélemë e’ nagy munkának a’ végét?

Az új Áriárúl tanácskoztunk Sághyval; ki valóban eggy olly jó tanácsadásra fakadt, mellyet helyben nem hagynom lehetetlen. A’ Veszprémi Regens Chori igen derék^* Hangszerző, játékos e’ mesterségben a’ Bassista is, ki Főtiszt. Úrnál lakik. Ezek, ha Magyarúl nem tudnának is, az ide függesztett írásom szerint könnyen elmehetnek rajta. Sailer is illy útasítás mellett dolgozott: kinek megüzentem már a’ honoráriumot, de még el nem küldhettem, mivel kezemhez nem vettem.

Az emberség és emberiség iránt való gondolatimot másszorra hagyom: most a’ huruttal bajlódok megint, és a fejem nem munkára való. Bár csak az Isten hozná már a tavaszt szerencsésen: elöl bennünköt a’ lágy és nedves^* tél.

Tisztelem, csókolom mindnyájokot, kik róllam barátságosan emlékezni méltóztatnak.^* Kedves Barátom Uramot pedig különösen, kinek vagyok még élek, változhatatlan tisztelője.

Ossitzky tiszteli Főtiszt. Urat. etc.