Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

Az Egyházi előmozdításokot, és az Egyházi Férjfiaknak biográphiáit ama’ dücsősséges és mindenkép felette hasznos Folyó Íráshoz tartozni tudván, mellynek kormányozását, bővítését, egyengetését, saját jeles munkáival való gazdagítását és,^* és kiadását nagy lélekkel magára vállalta Főtisztelendő Úr; Méltóságos Felsö Eöri Pyrker János László Szepesi Püspök Úrhoz folyamodtam ama’ kérésemmel, hogy életének Dátumait velem, kit ifiabb korában barátságával megkülömböztetett, a’ végbűl közleni ne terheltessen, hogy azokot híres Tuniziássának emlékezetével eggyütt az Egyházi Értekezésekben a’ Magyar Világ’ elejébe terjeszthessem. Kívánságomnak saját keze’ írásával méltóztatott Ő Nagysága eleget tenni, mellynek foglalattyát, egyéb hozzá kis^* tartozó tudósításimmal eggyütt, annyival nagyobb örömmel igazítom Főtisztelendő Úrhoz, mennél bizonyosabb vagyok benne, hogy a’ Méltóságos Hazafinak tündöklő tetteibűl mind Magyar Anyaszentegyházunkra, mind Hazánkra szép dücsősség, csudálatos sorsábúl pedig az Egyházi személyeknek, és a’ keresztény Hívenek szíveire^* a’ mennyei Gondviseléshez mély és érzékeny bizodalom terjed.

Született Ő Lánghonn^* Székes Fejérvárnak megyéjében, 1772. eszt. Novembernek 2. napjánn. Édes Attya itt hajdani generálissának, Méltos. B. Luzsinszky Úrnak Leányánál Tisztartó volt, minekutánna e’ Fő Hadi Tisztnek vezérlése alatt az egész hét esztendőbéli háborúban, mint Huszár Strázsamester vitézkedett, és magát^* a’ Kunersdorfi híres^* ütközetben, melly e’ helységnek Kuhgrund nevű mellékében történt, dícséretesen megkülömböztette. Fia János, László^* az 1782. eszt. Fejérvárott boldogúltt Ányos Pál alatt az első grammaticalis oskolát, a’ harmadikot pedig Tiszt. Virág Benedek alatt végezte, kik mind a’ ketten Remete Szent Pál’ Szerzetének Tagjai, és akkorában Fejérvárott Királyi Professorok voltak. E’ két Tanítójárúl Méltóságos Pyrker Úr,^* illy szavakra fakad hozzám útasított írásában: „Két férjfiú, úgymond, kik a’ Hazának díszére válnak, ’s az én szíves háladatosságomnak és változhatatlan tiszteletemnek örök tárgyai lesznek. Ányos Pál eggy^* vasárnaponn reggel, csak egynehány nappal előbb halála előtt, az ágyban feküdvén, eggy imádságos könyvbe, melly az Officium Rakoczianum név alatt ösmeretes, ’s mellyel engemet örök emlékezetűl megajándékozott, a’ következendő verseket írta:

„A’ könyv ugyan tőllem elolvastatott”, így fejezi be e’ nemes indúlatosságot Ő Nagysága, „de, jóllehet már ennek harminczhat esztendeje, az Egésznek még is, és minden kézvonásának képe hűven fenn maradt emlékezetemben.”

Az Emberségnek oskoláit elvégezvén, a’ Filozofiát, a’ Pécsi Académiában tanúlta. Szinte akkor forrott javában a’ Török háború, ’s a’ katonaéletre való tüzés^* [!] kedvét csak Szülőinek akarattya nyerhette meg áldozatúl, kik azt kívánták tőlle, hogy a’ Felséges Helytartó Tanácsnál ügyekezzen magának előmenetelt érdemleni. Budára érkezett tehát 1789. eszt. és az imént említett Dicasteriumnál gyakorolgatta magát a’ hivatalokra készítő munkában egész az 1792. esztendőnek Aprilis holnapjáig. Ezen esztendők alatt támadt és ért meg velem való barátkozása. A’ mennyei Gondviselés’ vezérlésének kell tulajdonítanom, hogy Budánn az elkezdett gyakorlásokhoz vékony kedve volt, és hogy előmenetelének útat nyitni nem serénykedett, de kiváltkép azt, hogy az alkalmatosságot, melly neki Siciliának fő várassában, Palermóban, tisztességes hivatalt ígért, különös készséggel sőt örömmel elfogadta. Tergestumonn keresztűl tehát Velenczébe költözött, és innen a’ tengerenn Manfredóniába és Nápolynak fő várossába. Innen Palermóba ugyan nem jutott, hanem e’ helyett eggy ellenes sors által Algier’ várassának szomszédságába; „a’ mirűl, úgymond maga Ő Nagysága, írásim között holtom utánn valami talán elő fog kerűlni, – talán nem is! Ez iránt némelly csudaridegségeket terjesztett el a’ hír,^*mellyeket ígaztalanoknak kell ösmernem és vallanom.”

Ugyanazon esztendőnek September holnapjában Genuába érkezvén Lombardiánn, Rhaetiánn, avvagy a’ grizonok’ földgyénn, Sváb országbann és Baváriánn keresztűl Bécsbe, és innen Octobernak 18. napjánn alsó Austriának Campolilium nevű klastromában a’ Tiszt. Cisztercitáknak Szent Szerzetébe költözött. A’ Theologiát a’ Szent Hyppolitusi Püspökségnek Semináriumában elvégezvén, első szent Miséjét 1796. eszt. Decembernek 8. napjánn tartotta. A’ következendő esztendőben, minekutánna eggy súlyos betegségben átesett, a’ Klastrom’ jószágaiban a’ gazdaság’ Igazgatójának, az 1800. esztendőben pedig Tárnoknak, és Erdőmesternek neveztetett. Az 1807. esztendőben Tirnitzi Plébános lett. Itt Ő Az 1810. eszt. felosztotta első gondolattyait 12. Dalra, mellyekbűl Tuniziássa támadt, eggy Bajnoki Költemény, avvagy Epopoeja, mellynek tárgya Túnis’ várassának V. Károly Császár által végbe vitt hódításábúl ’s 20 ezer Keresztény rabszolgának ez által megeszközlött szabadításábúl áll. Többször félbeszakadtt munkálkodással az 1813. 1816. és 1817. esztendőkben végtére kidolgozván, eggy nappal előbb, hogy Szepességbe útnak indúlt, átadta a’ Kiadónak. Nem csak keresztény tárgya miatt, hanem azért is, mivel e’ költeményben olly gépelyezet, vagy ammint némellyek általlyában nevezni szeretik, olly Mythologia van, melly a’ Keresztény Epopoejákra Miltonénál és Klopstockénál sokkal alkalmatosabbnak látszik, más alkalmatossággal e’ munkárúl bővebb értekezéseket közlök. Tirnitzbűl, minekutánna a’ Klastrom elégett, az 1811. eszt. haza hivatván, Priornak neveztetett. Eggy esztendő múlva, úgy mint az 1812ben, Juliusnak 8. napjánn Praelátusnak választatott, azzal a’ nehéz kötelességgel, hogy romladékaibúl a’ Klastromot újra felépítse. De ő ezenn felűl még többet tett, mikor ama’ híres Hanthaleri Recensens etc. második Tómussát in Folio kiadta és Előbeszédgyével megjelesbítette, mellybűl a’ Szerzetben végbe vítt nevezetesebb tetteirűl is tudósítások találtatnak. Ő Felségétűl azutánn 1818. 3. Augustusban a’ Szepesi Püspöknek, 1820. pedig Májusnak 23. Napjánn a’ velenczei Patriarchának méltóságára kegyelmesen felemeltetett.^*

Pro Coro inde. El nem szívelhetem, hogy itt e’ nagy Méltóságra emeltt Hazafinak mind Hazájához mind anyanyelvéhez való különös és valóban indúlatos ragaszkodását érzékeny tisztelettel ne említsem. Több mint 26. esztendeig távúl élvén a’ Magyaroktúl, és a’ Magyar nyelvet csak egynehány barátságos leveleiben gyakorolhatván, eztet beszilleni még is nem csak el nem felejtetett, hanem hasonló leveleiben mai napiglan is tisztán és legörömestebb ír.^*