HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Verseghy Ferenc – Dréta Antalnak
Buda, 1821. október 25.

Főtisztelendő Apátur Úr!
Kedves Drága Jóakarom, és Barátom Uram!
Bocsásson meg, kérem, hogy szent kívánságának eleget illy későn tehetek. A’ már 22. hétig fekvő házi Gazdasszonyunktúl okozott házi gondok és nyughatatlanságok, mellyekben én is nagyon részesűlök, és egyéb fontos munkálkodásim, mellyekkel Prímásunk meghinni méltóztatott, nem vették ugyan el sem üdőmöt, sem kedvemet, melly a’ 70. Zsoltárnak kidolgozására megkívántatott, de elel rekesztgették még is Poéta eremet, melly nélkűl az illyen törekedés csak középszerű is allig lehet. A’ mi keveset eggykét éjszaka, majdnem invita Minerva költöttem, azt harmad napra át meg át kellett keresztelnem, meg nem tudván vele elégedni. Nállam pedig az önnelégedés, ha egyébaránt helyes okokkal jár, a’ költemény’ jóságának legfőbb próbaköve. Hogy a’ Zsidóbúl kellett az igaz értelmet felkeresnem, könnyen átláttya Főtisztelendő Úr. Jámbusokban ügyekeztem azutánn a’ gondolatokot kifejezni; de eggy két versben szabadabb lábakkal kellett élnem, hogy a’ szent Poétának kifejezéseit egészen megtarthassam. Kívánom tiszta szívembűl, hogy e’ kis műdarabocskával megelégedhessen Főtisztelendő Úr, és hogy drága jó szívének az legyen a’ rossz világnak viszontagságai között, a’ mi a’ Deák Zsoltár a’ boldogúltt Veszprémi Püspöknek volt. Egyébaránt magamot Úri szívességébe ajánlván, mély tisztelettel maradok
Főtisztelendő Apátur Úrnak
Budánn Octob. 25. napjánn 1821.
köteles szolgája
Verseghy Ferenc mp

[Melléklet:]
A’ LXX. Zsoltár.
In te Domine spreavi: non confundar in aeternum.

Uram! Tebenned bízok én;
ne vallyak szígyent mindörökké!
2. Önn igazságodért ragadgy ki, ments meg,
hallgass meg, ’s üdvözíts meg engemet.
3. Erős oltalmam légy nekem;
légy fokhelyem, hol segedelmet mindég lellyek.
Őrzőköt parancsolván nekem,
kőszálam, ’s menedékes váram vagy.
4. Kezébűl a’ gonosznak, Istenem! ragadgy ki;
markábúl az istentelen törvényszegőnek.
5. Mert Te Uram! vagy eggy reményem,
Te ifiú koromtúl fogva bizodalmam.
6. Anyám’ méhében voltál már oltalmam;
keblébűl Te vontál ki e’ világra!
Tenéked zeng örökké hálaénekem.
7. Sokan csudának néznek engemet;
látván, hogy erős fokhelyem vagy.
8. Dicséreteddel tellyenek meg ajakim;
naponkint énekelvén dücsődöt.
9. Ne vess meg engem’ vénségemben;
ne hadgy el, ha erőm hanyatlik.
10. Mert ellenségim követ fúnak ellenem;
tanácsot tartanak, kik lesbe vették éltemet.
11. Azt mondgyák ők: „elhagyta őt az Isten!
űzzétek, ragadgyátok meg! Nincs a’ ki mentse.”
12. Ne távozz tőllem Jehovah!
Siess, én Istenem! segedelmemre.
13. Romollyanak meg szígyenszemmel
éltemnek ellenségei;
csúfságba, gyalázatba essenek,
kik romlásomban fáradoznak.
14. Azonban én reménlek Benned szüntelen;
’s új énekekkel dücsőítlek Tégedet!
15. Kegyelmedet hirdessék ajakim,
egész nap segedelmedet;
mert hatalmad’ csudáit fel nem számlálhatom.
16. Újúltt erővel járúlok Tehozzád, Jehova!
’s csak igazságodot magasztalom.
17. Mint ifiút oktattál erre Istenem!
’s mind ekkoráig hirdetem csudáidot.
18. Ősz fejemet vénségemben se hadd el:
hogy hirdethessem karodot
még a’ jövendő nemzetségnek is,
az érkező világnak nagy hatalmadot.
19. Egész a’ magosságig hat jóságod Istenem!
Nagyok mind tetteid! Ki hasonlít hozzád?
20. Sok súlyos inséget tűrettél énvelem;
de új életre hoztál ismét,
a’ föld’ méllyébűl visszavezérelvén.
21. Nagyságomot megbővítetted;
’s megvígasztaltál újra engemet.
22. Azért hangeszközönn
dicsérem is hű pártfogásodot.
Hárfámonn dücsőítlek Téged’
Izraelnek szent Istene!
23. Hangeszközömnél örvendeznek ajakim,
örvendez lelkem, kit Te megmentettél.
24. Kegyelmedet naponkint dücsőíti nyelvem is,
ha egyszer szígyent, ’s gyalázatot vallanak,
kik vesztemenn dolgoznak.