HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Verseghy Ferenc – Horváth Jánosnak
h. n., 1821. augusztus 16.
Die 16. Aug.*
Aug. <1821>
1821. Főtiszt. Horváth Úrnak.

A’ mit Veszprémben kezdettem, azt itthon végezni, fő gondom volt, mellynek gyümölcsét, ím!*
ím<e>!
ide*
i[.]e [Átírással javítva.]
függesztem. Az Előtudósításhoz oda kell még toldani a’ Summát, mellyet az Előfizetőktűl Főtiszt. Úr kívánni akar; azutánn az előfizetésnek üdőhatárát, melly utánn a’ könyv drágábban adasson; végtére a’ Személyeknek neveit, kik hogy az Előfizetést beszedgyék, megkéretnek. Mind ezeket én hozzá nem adhattam, mert Kedves Barátom Uram*
Uram <ez>
nekem előre meg nem határozhatta. Az egész Előtudósítást magába a’ könyvbe is a’ Titulus utánn kell tenni: mire nézve szükséges, hogy ugyanazon Formátumban, és színtazon betűkkel nyomtattasson, mellyekkel maga a’ Lexicon nyomtattatni fog.
Valamint az ide függesztett írásokot a’ Lexiconnak I. Szakassza’ elejébe, úgy a’ változtatásokot, mellyeket Főtiszt. Kiss Kanonok Úr, kit szívesen tisztelek és csókolok, magában a’ Lexiconban teend, ennek sarkához kell kulcsokkal*
csókolok, |magában| <a’ Kézír> a’ Lexicon<on>|ban teend, ennek| sarkához kell |kulcsokkal| [Betoldások a sor fölött és a lap szélén, korrektúrajellel.]
akasztani, és a’ Censurát ezek alá írni; hogy itt a’ Censorral bajunk ne legyen.
Főtisztelendő Generális Vicarius Úrnak kezét mély tisztelettel csókolom, szívembűl kívánván, hogy drága egéssége mennél hamarább egészen megtérjen, és állandóképen jó karban maradgyon.
Ossitzkyék, kivált szegény Betegünk tisztelik és kezét csókollyák Főtiszt. Barátom Uramnak. Ma a’ második napja, hogy szoros értelemben gyógyúl. A’ hányás egészen elmúlt, a’ hasmenés olly ritka, hogy csak az orvosságnak felel meg, mellyet e’ végbűl vesz; az ételhez való kedv zsendűl, de a’ szomjúság nem igen*
szomjúság <pedig> |nem igen| [Betoldás a törlés fölött.]
tágít rajta. Az ágyban felfel ül; de még keveset járhat. Ha így megy elő naponkint, két hét alatt fellábad, és így reménylem, szerencsénk lehet, Igen Tiszt. Fliszár és Sámson Professor Urakot szállásunkkal megkínálni.
Holnap a’ Főherczeg Asszonyával eggyütt Bánsági Jószágába indúl Zomboronn keresztűl. A’ gyermekek itthon maradnak. Septembernek első napjánn ezekkel eggyütt Bécsbe indul,*
Bécsbe <megy> |indul| [Betoldás a törlés fölött.]
hová vele, ammint már susogják, Ossitzkynk is elmegy.
Az ide zártt Előszó abbúl van csinálva, mellyet Veszprémi Műbíróimhoz igazítottam és az észtudományos Lexiconom’ elejébe függesztettem. Mind ebben, mind az Előtudósításban a’ jobbításokot, ha szükségesnek tartatnak, Főtiszt.*
Főtiszt. <U>
Barátom Uramra bízom. Most már, mennél előbb lehet, a’ Catholicismusrúl és a’ Gondviselésrűl küldök valamit.*
valamit,<ammint> [A központozás jele átírással javítva.]
A’ Lexiconrúl pedig legyen bizonyos Főtiszt. Úr, hogy folytatásátúl engemet semmi sem fog tartóztatni, és hogy a’ nyomtatással a’ mostani plánum szerint utól nem ér.*
ér<nek>
Eggyet, mikor Veszprémben voltam, elfelejtettünk. Az íránt tudni illik, hogy a’ Zsoltároknak Olasz fordítása a’ Vulgátában csak azért tartatott meg, mivel*
mivel <az An>
a’ Szent Egyházakban a’ hűvek imádkozták, szeretnék eggy vagy két tanúbizonyságot előhozni. De ezt talán eggy levélben is megteheti Kedves*
Kedves <Uram>
Barátom Uram.
Bocsánatot kérek végtére, hogy e’ levélkét, melly Balassa Kisasszonynak eggy Guitár iránt szóll,*
levélkét, |melly Balassa Kisasszonynak eggy Guitár iránt szóll,| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
ide zárom. Fejér Lajos, úti társom, ide hozta, hogy Jóskának adgyam, mikor Veszprémbe visszatér. Én pedig, mint a’ félholtt, író asztalomonn felejtettem, csak saját leveleimmel levén fejem elfoglalva.