Böcsös Levelére, mellyet Fejér Lajos hozzám hozott,
*hozott, <hár melly><|kötelessége|> [Betoldás a sor fölött utóbb áthúzva.]
szívesen válaszoltam volna azonnal, ha ezen Ifiúnak sorsárúl
*sorsárúl <valami>
bizonyost írhattam volna. Tekintetes Tóth Expeditor Úrnál voltam azonnal más nap, hogy Fejér a’ Levelet
*Levelet <Le>
kezembe adta. E’ jó Úr nekem egyenesen megmondotta, hogy hatalmában nem áll, olly Ifiút a’ Consiliumnak bemutatni, a’ ki
*ki <…>
írást nem hoz a’ felűl, hogy már másutt valahol practizált. Beszéllett is nekem eggy két régi példát, mellybűl
*mellybűl <ki>
láttam, hogy e’ parancsolat ellen a’ Herczeg távúllétében erőltetni akarta két ízben két Consiliarius cliensének befogadását; a’ Herczeg pedig, mihelyt haza érkezett, és ezt
*és |ezt| [Betoldás a sor fölött.]
meghallotta, mind a’ két ifiút azonnal
*azonnal <elbocsatt>
elparancsolta. Fejérnek tehát csak azt javasolhattam, hogy vegye nyakára a’ jármot, és gondollya meg, hogy turpius ejicitur quam non admittitur hospes. Tanácskoztam azutánn e’ dologrúl Sághy Barátommal, kinek több ollyan ösmerőssei vannak, a’ kiknél Fejér practicálhat. Szerencsésen végbe is vitte, hogy a’ Várban a’ váras’ házánál az ünnepek utánn a’ praxist elkezdheti. Sághy az Ifiúnak a’ Német nyelvet nagyon ajánlotta; nekem pedig megígérte, hogy mihelyt saját dolgának vége lessz – talán két vagy három holnap múlva; én azt tartom, még hamarább is – Fejérnek azonnal olly statiot szerez, a’ hol fizetése is lessz. Adgya az Úr Isten ezekre szánt áldását!
*áldását! <…>
Nekem valóban kiváltképen való örömemre lessz, ha látni fogom, hogy csak ezen eggy két lépésem is – bár nagyobbakkal szolgálhatnék! – nem volt foganatlan arra, hogy Főtisztelendő Úrnak kívánsága betellyesedgyen.