Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

Nem mentt ugyan az emberi Ész is a’ botlástúl, de a’ Szív megmeg sokkal gyengébb, nagyobb hatalma lévén emezenn a’ képző erőnek. Ezt az igazságot – ammint utólsó Levelébűl sajdítottam – ismét megerősítette^* a’ tapasztalás. Csak hogy a’ barátság’ dolgában még a’ csalódás is böcsűletére válik szívünknek, úgymint a’ melly amaz emberséges érzeménnyébűl eredett, hogy az embereket felvilágosodottabbaknak, jobbaknak tartotta, mintsem valósággal voltak: és ez vigasztalására szolgálhat Kedves Uram Bátyámnak. A’ Monachismusnak talpideája bizonnyal felséges, az érzeményes világonn való uralkodás lehetőségének vítatását foglalván magában, ’s a’ tiszta emberség’ zsenge képének szomszédgya: de valamint kevés embernek van ahhoz szerencséje, hogy emezt megvalósíthassa, úgy amazt is ugyan kevesen tudták ám megvalósítani Monachusaink közűl. Ezt előre bocsátván

Jelentem, hogy a’ kocsim, lovam itt vagyon; („Jaj nekem ez hogy urad nem mehet innen oda!” ammint Ovidius utánn Édes Gergely panaszolkodik.) de nem tudom Sághy Barátunk elkészítetteë az Értekezéseknek^* homloktábláját. Megparancsoltam küldöttyeimnek, hogy szépen köszöntsenek be, nevemmel a’ Vén Hárfást a’ jó Gazdát ’s Gazda Asszonyt tisztelvén; Cancellistámnak pedig, hogy Kalauzért könyörögjön, a’ ki őtet a’ Levéllel Sághynkhoz felvezesse, vagy más módért, hogy azt megtalálhassa.

Hogy Uram Bátyám a’ Keresztény Poezisrúl való Értekezésnek kidolgozását magára vállalta, lelkembűl örvendettem, ’s érette Kis Fer. velem eggyütt ezerszer csókollya: ama’ mezőnn szemléltük tudni illik ezennel Verseghynket, a’ hol érzékeny szíve egészen kiömlik, mellynek árjában a’ mienk tellyes gyönyörűségét talállya.

Mink sem a’ Tudományos Szókönyvrűl, sem a’ Zsoltárokrúl le nem mondottunk, nem is mondunk: annyival is inkább, hogy annak szükséges voltát mások is magunk is naponkint jobban jobban érezzük; én pedig a’ Magyar Literatúra 1820dik eszt.béli allapottyának rajzolattyában, az idei Ertek. Iső köt. még éreztetni is ügyekszem.

A’ Képzőerőnek erkölcsi kimüvélését [!] elkezdettem, hanem munkámat eggy váratlan Commissió megmeg félbe szakasztatta velem. Feltettem volt^* már magamban, hogy halottas Beszédet soha sem csinálok; de meghalálozván Tallián Consil. Úr, olly szép kérésekkel ostromoltattam, hogy szinte lehetetlen volt ellent állanom: nállam is a’ szív vetette magát közbe, ammint Uram Bátyámnál szokta, ’s Isten neki! megadtam magamat.

A’ tavali Értek. IIdik kötettyében feltett kérdéseimre, hét árkusbúl álló valóban tudós eggy Értekezés érkezett kezemhez minden Név nélkűl. Deákúl van írva, ’s mivel az új filozofiai Felekezeteknek egész tudományépűletét hűven előadgya, hogy annak az Exegeticára való hatását megmutassa, azt ugyan a’ Magyar új Szókönyvnek Attyánn^* kivűl senki meg nem magyaríttya. Olly csekély ösztönök mennyi elmét^* felserkentettek,^* nagyobbak ’s hathatósbak által nem lehetneë valamennyit tudományos tűzbe hozni?

De elég most az egyszer; ha a’ halottas Beszédet elvégzem, szabad lévén, többet. Kanonoktársaim mindnyájan egésségesek ’s Uram Bátyámat szívesen tisztelik. Úgy beszélgettünk magunk között, hogy az idénn vagy korábban vagy későbben küldgyek Uram Bátyámért, hogy ne kényteleníttessen a’ nagy hőség miatt szüntelen a’ falak között sínleni.

Méltós. Páintner, ’s Koválik Püspök Urakat alázatosan tisztelem; ’s tessen^* az elsőnek megmondani, hogy nem sokára eggy ajánló levéllel bátorkodok ismét nálla alkalmatlankodni.

Osziczky Urat ’s Osziczkiné Asszonyságot különösen tisztelem, úgymint a’ kiknek emberséges szíve elégképen böcsűlhetetlen előttem. Kedves Uram Bátyámat pedig ezerszer csókolván maradok

Levélkémet már elkészítettem, mikor Fő Tiszt. ide kapcsoltt írását avval a’ barátságos kéréssel hozzám küldötte, hogy Pestenn lakozó Szental Fiscális Úrhoz írtt Levelét, melly pénzzel van megterhelve, bátorságosabb kézhez való szolgáltatás végett Uram Bátyámhoz utasítsam: „Mit meg nem^* tesz úgymond ez a’ jó Úr?” Azt is tudni illik ammint láthattya Uram Bátyám szintazon bizodalom ’s szeretet kapcsollya személyéhez, mellyel az én szívem ragaszkodik.

Eggy jó legényünk, Györke János a’ neve, nállunk Prebandarista, a’ Misericordiánusokhoz^* vitetett Budára orvosoltatás végett; de a’ kirűl én azt mondhatom, hogy nem beteg, nem tibolyodott [!], hanem igen érzékeny ’s^* tüzes; ki a’ törvénytelen ölelkezésktűl irtózván, magában azonban a’ nemi ösztönt érezvén, mindenféle jurisdictióknál feleségért esdeklett, kérése elvettetvén, ammint máskép a’ rendnek felzavarása nélkűl nem is lehetett, az ifiú érzékenykedni kezdett, ’s megújított könyörgő leveleiben ollyan kifejezésekre fakadt,^* a’ minéműeket^* józan elmével senki sem írhatna. Szerencsétlenségének kútforrása ama’ fonák önelhitetés, hogy minden ember magát^* reproducálni köteles; az ártatlanság; a’ nemiösztönnek nagy ereje; ’s az ínnen származó érzékenykedés. Látogassa meg szegénykét kedves Uram Bátyám; valóságos irgalmasságot fog cselekedni vele, a’ mellyre mindenképen méltó.