HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Horváth János – Verseghy Ferencnek
Veszprém, 1820. november 25.
Percepi 29. 9br.
Ad hunc et priorem de dato 22. scriptum
respondi 30. 9br.*
Percepi 29. 9br. Ad hunc er priorem de dato 22. scriptum respondi 30. 9br. [Verseghy Ferenc autográf, tintával írt bejegyzése.]

Igen Tisztelendő Úr!
Kedves Uram Bátyám!
Az egyházi törvényhozó test bölcsességének megmutatására az intézetek’ ’s főbb parancsolatok’ foglalattyának feltagolását a’ közönséges tekínteteknél sükeresebbnek találván; nevezetesen, hogy azon parancsolatnak: „Misét böcsületesen hallgass” arányos ’s czélkövető voltát – az istenességnek, és erkölcsösségnek táplálására az Actiónak szívérzékenyítő környűlállásibúl minteggy szemléltethessem,*
szemlélte[…] [Átírással javítva.]
a’ következő Franczia*
franczia [Átírással javítva.]
verseknek megmagyarítására*
[…]sára [Átírással javítva.]
elmellőzhetetlen szükségem támadott.

„O moment solemnel! Ce peuple prosterné,
Ce temple dont la mousse a couvert les portiques,
Ses vieux murs, son jour sombre et ses vitreaux gothiques.
Cette lampe d’airain, qui dans l’ antiquité,
Symbole du Soleil et de l’éternité,
Luit devant le*
le<s>
Très-Haut, jour et nuit suspendue;
La majesté d’ un Dieu parmi nous descendue,
Les pleurs, le voeux, l’encens, qui montent vers l’autel
Et de jeunes beautés, qui sous l’oeil maternel
Adoucissent encor pa leur voix innocente
De la religion la pompe attendrissante;
Cet orgue, qui se tait, ce silence pieux,
L’ invisible union de la terre et des cieux
Tout enflamme, agrandit, emeut l’ homme sensible;
Il croit avoir franchi ce monde inaccenssible
Ou sur des harpes d’or l’immortel Seraphin,
Au pied de Jehovah, chante l’hymne sans fin.
Alors de toutes parts un Dieu se fait entendre;
Il se cache au savant, se revéle au coeur tendre:
Il doit moins se prouver, qu’il ne doit se sentit.”

De la Harpe ezeket a’ „legszebb húsz versek nevezi, a’ franczia nyelvben;” melly pártatlan itéletéhez az egyébaránt sanyarú Műbírónak, tán nem csalatkozom, ha még azt ís hozzá adom: hogy azokat a’ környűlállásokat, mellyek az új Szövetség’ Áldozattyának felséges voltát az érzékenyítésig emelik, a’ leggondosabb pontossággal festi.
Ragadgyon ki Kedves Uram Bátyám ebbéli szükségembűl is, ammint egyébkor is,*
egyébkor |is| [Betoldás a sor fölött.]
az Isten áldgya meg érette! hüven ’s szívesen megcselekedte. De félre a’ tollal – Schwaiger Posonyi könyváros jő! Éppen jókor; ösméretesë az Úr előtt Hanthallernek ílly homlokírású munkája: Recensus Diplomatico-Genealogicus Archivi Campililiensís ’s a’ t. ? Nem csak ösméretes, hanem éppen velem is van. Derekasan! hát mi az árra? Már a’ Zirczi Apátur elfoglalta. Tehát csak azt engedgye meg az Úr, hogy átnézhessem; ’s a’ mit benne*
mit |benne| [Betoldás a lap szélén.]
czélomra szükségesnek találok, magamnak hamarjában kiírathassam;*
ki[í]rathassam [em.]
– szívesen udvarlok. A’ könyvet elhozza; én átnézem; de az Előbeszédnél egyebet benne nem találtam, a’ mit Pyrker’ Patriarchának biographiájában haszonolhatnánk: azt tehát töstént leiratván ím! ide foglalom. Azonban e’ kis darabban is szép vonásait láthatni a’ közjó és a’ Tudományok’ szeretetének, mellyek lelkemben ama’ régi ohajtást megmeg felelevenítették: vajha a’ Káptalanok, Szerzetek, kiknek kezénél Archivumok vannak, a’ régi írásokkal ugyanazt cselekednék! Mennyi datumok jönnének elő, mellyek honi ’s egyházi*
egyhá[.]i [Átírással javítva.]
történeteinket megvilágosítanák!
Az Egyházi Értekezéseknek második eszt.beli járattyábúl már a’ hatodik árkust nyomtattyák, ’s innen át fogja látni Kedves Uram Bátyám, hogy az Ékesenszóllásrúl való Tanácskozásokra már a’ jövő hétenn szükségem lessz, hogy a’ munka folyton folyhasson; azért mihelyt a’ censúra*
rensúra [Átírással javítva.]
alúl kikerűl töstént*
postént [Átírással javítva.]
postára kell adni; két hét múlva pedig a’ biographiára is. – Csókolom Kedves Uram Bátyámat az*
rz [Átírással javítva.]
Osziczkyékat pedig mivel az Asszonyságnál fellyebb*
[…]yebb [Átírással javítva.]
nem mehetek tisztelem ’s változhatatlanúl maradok
Veszprémben*
[..]szprémben [Átírással javítva.]
Nov. 25dikénn 1820.
igaz, szíves tisztelője
baráttya Horváth mk