HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Horváth János – Verseghy Ferencnek
Veszprém, 1820. november 12.
Respondi 19. 9br.*
Respondi 19. 9br. [Verseghy Ferenc autográf, tintával írt bejegyzése.]

Igen Tisztelendő Úr
Kedves Uram Bátyám!
Az Ékesenszóllásrúl való Tanácskozásoknak, a’ Szógyűjtemény Criticájának, Delille töredékeinek folytatása kezemhez érkezvén, legelsőben is az utóbbikat kezdettem olvasni többeknek jelenlétében, ’s az érzékeny lélektűl, melly e’ műdarabot az eredetinél kellemetesebbnek teszi, megihletve így kiáltottam fel: Verseghy ezzel magával halhatatlanságot érdemlett! ’s a’ Hallgatók mindnyájan helyben hagyták itéletemet; élni, élni kell még e’ derék embernek, mondván: ’s ha szívünk’ ohajtási*
ohajtási<,>
’s esdeklései foganatosak az életnek Ura előtt, a’ mi Kedvelttünket bizonnyára minden nyavalya megszűnik kínzani.
Az Ékesenszóllásrúl való Tanácskozást tőstént Fő Tiszt. Kiss Fer. Úrhoz küldöttem, ki is azt tellyes megelégedésssel átolvasván helyben hagyta; én pedig ezennel a’ Censúra alá visszaküldöm.*
visszaküldök [Átírással javítva.]
Az első kötetben már nem díszeskedhetik; mert Palesztína hét árkust foglal el.
A’ Vignette iránt a’ műbiróknak itéletében is megeggyeztem; ugyan azért Bécsben újat metszetek, ’s a’ jövő Holnapnak elejénn már kész is lessz. Az egyházi törvényeknek kötelező erejérűl kezdett Értekezésemben eddig mentem: „Tehát valamint fellyebb a’ tiszta Észnek fáklyájánál az egyházi társaságnak mivoltában ’s természetében a’ törvényszerző*
törvényhozó [Átírással javítva.]
hatalmat feltaláltuk, úgy az Evangyeliom igéinek örökös, ’s mindenütt egyforma magyarázásábúl nyilván vagyon: hogy Krisztus az ő Anyaszentegyházában az ebbélí hatalommal az Apostolokat ’s ezeknek tisztfolytatóit, az Egyházi Nagyokat (Hierarchákat) ruházta fel. És ennél fogva az általok hozott törvények kötelező erejének eggyik fundamentoma meg vagyon mutatva.
Azonban minthogy a’ kötelezésnek másik fundamentomát az a’ tudomány, megbízás ’s előgyanítás (præsumtio) teszi, hogy a’ törvényszerzőknek parancsolattyai, rendszabásai*
rendszabásai <…><…>
a’ józan ésszel nem csak megeggyeznek, hanem még hasznosak is; tehát még azt is szükséges kinyomoznunk; ha az Egyházi törvényszerzőknek tekíntete ’s az általok alkotott törvények, parancsolatok ollyanokë, hogy*
[.]ogy [Átírással javítva.]
az Ész amazonn megnyughasson, ezeket pedig religyió ’s erkölcsügyelő czéllyaira nézve – mint valóban arányosokat, hasznosakat, önmagával való ellenkezés nélkűl sarkregulái (maximái) közé felvehesse, sőt fel kell vennie! Mert e’ nélkűl az egyházi hatalom kötve fogja ugyan külsőkép tartani az Anyasz. tagjait, de ezek a’ kötelet titkon elszakasztani ügyekeznek; végre hajtatnak gépelyesen a’ rendszabások, de az Anyasz. czéllyát – az ístenességet, erkölcsösséget, az emberedést*
embered[..]t [Átírással javítva.]
az ellenek tusakodókban meg nem eszközölhetik.”
De elég kedves Hallgatóm! ideáimnak folyamattyát ezen egynéhány sorokbúl is megláthattya; ’s egyszersmind azt is észre veheti, hogy az egyházi törvényeknek elhatalmasodott megvetését nyilván ’s nagyobb részént Papjaink tudatlanságának ’s gondatlanságának kell tulajdonítanunk: amannak, mert az egyházi parancsolatokat kelletni nem tudgyák: ennek; mert azokrúl figyelmetességeket egészen elfordították. Mire nézve e’ pontban útat akarok mutatni, előterjesztvén az Anyasz. fő parancsolatainak*
|fő| parancsolatinak [Betoldás a sor fölött.]
azon arányzásit, mellyek legalkalmatosbak a’ szívet irántok engedelmességre, böcsűlésre hajtani. Ezt elvégezvén töstént a’ képző erőnek müveléséhez fogok, úgy mint a’ mellyhez Kedves Uram Bátyám a’ gyöngyöket már megküldötte, ’s általok engemet*
engemet <.>
ismét háladatosságra kötelezett.
Kanonoktársaim, Uram Bátyámnak pedig szíves baráttyai, mindnyájan frissen vannak, ’s általam boldog és hosszú életet kívánnak.
Nálunk az a’ hír terjedett el, hogy Fejér Fő Director Felséges Urunk N. Váradi Kanonoknak méltóztatott nevezni, ’s ő lészen egyszersmind az Universitásnál is Bibliothecarius; de az megmeg elenyészett.
Többnyire itt semmi újság sincsen, Még*
még [Átírással javítva.]
azon eggyet kivévén, hogy a’ Protest. Predikátorok önközttök Hierarchiai rendre törekednek, arra nézve azt a’ kérdést tévén fel e’ Tractusban: „Miképen lehetne az Egyháziaknak megcsökkent tekíntetét felsegíteni?”
Osziczky Urnak tiszteletemet, az Asszonyságnak pedig szíves köszönetemet, azon jóságért, mellyel az én kedves Barátomat dajkállya! Ezer áldás legyen érette szép lelkénn!!!
Kedves Uram Bátyámnak pedig egésséget, boldogságot óhajtván szíves öleléssel, ’s barátságos csókkal maradok holtig
Veszprémben Nov. 12 dikénn 1820.
igaz tisztelője ’s baráttya
Horváth mk

Sághy Barátunkat tisztelem, csókolom; új esztendő napra mindenekrűl eleget teszek. A’ rajzoló Beszédrűl szólló Tanácskozást adgya át kérem Tek. Trnka Úrnak; ’s ha revideálva lessz, hiteles alkalmatossággal megmeg küldgye vissza Veszprémbe.