Schmidt Úr, Veszprémi Kereskedő megvigasztalt Főtiszt. Barátom Uramnak rövid ugyan, de szíves levelével. Az Isten áldgya meg érte. A’ múlt éjszaka megint olly hatalmasan megtámadt a’ gyomorgörcs, hogy egész éjjel nyomorogtam, és más nap a’ Testamentomot előregondoskodásbúl elkészítettem, hogy szegény Ossitzkyék a’
sok semmim miatt holtom utánn ne háborgattassanak. De szegény
Marisunk viszontag azonnal deszkákot vásárlott, ’s kirakta a’ tekéző helyet, hogy azonn mindennap sétálhassak, a’ mit a az orvosok a’ boronn kivűl nagyon megparancsoltak. A’ Lexiconbúl a’ harmadik Ternio is elkészűlt az alatt, mellyet az igértt és most ide zártt írásokhoz függesztek. Ma dél utánn Pestre megyek kocsinn, és ott Testamentumomot a’ Bíróval és még eggy Magistratuálissal aláíratom. Az idevalók dobra ütnék, ’s lármát csinálnának belőlle. Vizhoffer tegnap várbéli Plébánosnak választatott, a’ minn egész házunk
*a’ minn |egész házunk| [Betoldás a lap szélén.]
felette nagyon örűl. Szegény
Trnkának megjött már a’ jubilátiója az Assessorságtúl, és a’ másikot a’ Censorságtúl is
bizonyosan várja. Úgy hallom, hogy Gróf Cziráky’ könyvének
*könyvének <.>
helybenhagyása miatt
*miatt <alkal>
Bécsbűl alkalmatlanságai voltak. E’ vigyázatlansága miatt sajnálom szegény Öreget.
*Öreget. <|Sághy a’ mit veend|> [A betoldásra jelölt szavakat áthúzták.]
Tisztelem, csókolom, ölelem mindnyájokot, kiváltkép pedig Főtiszt. Urat, kinek még újjaim mozganak szíves Hárfássa, ’s még élek, vagyok igaz tisztelője V.
*kinek |még újjaim mozganak szíves Hárfássa,| ’s még élek, vagyok <mind szíves Hárfássa> igaz tisztelője V. <Verseg>