Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

Hozzám de dato 11. Oct. igazított böcsös Levelének fő pontya a’ Censúrába küldött írásokot illette. Erre tehát a’ mi kedves Sághy Barátunkot azonnal felelni késztettem. Én az egésségemmel bajlódok; mert az ősznek kezdetétűl fogva naponkint jobban érzem, hogy vén gyomrom erőtlenedik. Akármit egyek, bármelly gyenge és kevés is legyen, a’^* köszvény úgy rágja gyomromot és beleimet, hogy a’ munkára nem csak dél utánn, hanem még estve és éjszaka is alkalmatlanná tesz és álmomot majdnem hajnalig szünetelen háborgattya. Szegény Ossitzkyné kifogyott volt már minden házi orvoslásaibúl, ’s az Udvari Orvost hozta nyakamra. Ez eggy Purgátió utánn^* tellyességgel azt kívánta, hogy legalább az ebédnek végénn naponkint eggy pohár tiszta^* bort igyak, és^* ha lehet, az aranyér miatt fejéret; ’s minekutánna nagy nehezen rá állottam, pilulákot is rendelt, mellyekkel azonnal élnem kell, mihelyt gyomromban, köszvényt érzek. Második hete már, hogy így élek, ’s Istennek hála! a’ pilulákra csak háromszor szorúltam. De tegnap előtt még is nagyon elővett a’ bajom, úgyhogy éjszaka fel kellett szegény Ossitzkynénak kelni, noha maga is csak lézeng.^* Szegény Báró Fischer, az Egri Érsek Ő Excellentiája^* is szinte illy bajban van; kihez nagy nehezen csak egyszer mehettem Pestre, hol vénségünknek gyengűléseit egymásnak megpanaszoltuk. Azonban senki az én változásomonn nem örűl jobban, mint Ossitzky, ki világosan mondgya, hogy engemet, mióta bort iszok, még egyszer jobban szeret, mint azelőtt.

Hogy munkácskáimmal megelégszik, Kedves B. Uram! azonn nagyon örvendek. Készen vannak már nállam^* De Lillenek fordításai, az Ékesenszóllásbúl eggy egész Tanácskozás, és a’ Lexiconbúl is két ternio. Mihelyt hozzánk Veszprémbűl hiteles^* alkalmatosság érkezik, elküldöm.^*

Szíves örömmel és barátságos megelégedéssel olvastam Főtiszt. Úrnak^* serénykedését, és előre való gondolkodását^* az Értekezéseknek folytatása iránt. Az Isten segítse! adgyon erőt, egésséget, békességes tűrést, állhatatosságot hozzá. Mendelsohn’ czáfolásának, úgy látszik nekem, amaz Értekezés utánn kellene jönni, mellyel Főtiszt. Barátom Uram az uralkodó religyiónak ideáját akarja megfejteni. Ezen utóbbik az üdőknek mostani környűlállásai miatt kimondhatatlanúl szükséges: mert a’ Protestánsoknak ügyekezete már régtűl fogva oda czéloz, hogy egész Magyar Országot Calvinistának tegyék. Azért nevezik elejétűl fogva vallásokot Magyar vallásnak, majmozni akarván Angliát, hol a’ mostani fő vallás Angliai Ecclesiának^* neveztetik. De vajmi nagy gátot lehetne ügyekezeteknek vetni, ha amaz idéa mennél hamarább elterjedne, hogy a’ Catholica Religiót, noha az egész emberi nemzetnek boldogítására és öszvebarátkoztatására alkalmatos, lehet inkább^* Magyar relígyiónak mondani, mivel Hazánkban a’ Magyar Constitútióval egyszerre született.^*

Mikor Főtiszt. Barátom Uram tudtomra adván azt, hogy eggy Református Tudós eggy kézírást küldött be az Értekezések’ számára, azt kérdi tőllem, mi lehesen annak az oka, hogy a’ mi Paptársaink^* a’ literatúrához keveset szítanak? eggy felette gonosz gondolat tűnt eszembe, melly noha valamennyi^* Papjainkra nézve általlyában nem igaz, csak foglal még is magában^* eggy kis figyelmetességre méltó sükerességet. A’ heréltt Pudli tudni illik, nem fut a’ vad utánn.^* Tagadhatatlan, hogy a’ Protestans Prédikátoroknál nagy ösztön akár a’ haszonhozó, akár csak a’ dücsősségszülő tudós munkálkodásra is a’ maradék. Előre láttyák ők, hogy fiaiknak sokat használ a’ jövendő világ előtt, ha azt mondhattyák, hogy attyok ez vagy amaz híres tudós férjfiú volt.^*

A’ mi különösen a’ mi Értekezéseinket illeti, Tiszt. Szemes Urat,^* az idevaló várbéli káplánt megkértem, hogy ösmerőssei közűl intse meg a’ tehetősebbeket, hogy küldgyenek Veszprémbe koronkint egyházi műdarabokot. Megigérte, hogy három Theologiæ Professort, kik különös jó baráttyai, levelek által megszóllít. Mélt. Kassai Püspökkel Cseh Úrral szerencsém lévén Ő Excellentiájának az Érseknek Kanonokjánál Főtiszt. Rajner Úrnál megösmerkedni, szó lett az Értekezésekrűl. A’ Kanonok Úr szemünkre hányta, hogy a’ Darabok alá a’ Szerzőknek neveit ki nem tesszük. Én erre olly sükeresen^* megfeleltem, hogy mind a’ ketten megnyugodtak rajta. – De csak még is nagy stimulus volna, úgymond a’ Püspök, az öszvedolgozásra, ha a’ társaknak nevei kitetetnének. – Erre azt feleltem, hogy mindenik esztendő’ végénn, avvagy mindenik negyedik kötetben meg fognak az öszvemunkálkodó Társak neveztetni, a’ nélkűl, hogy a’ darabok, mellyeket mindenik beküldött, specificáltassanak. E’^* beszélgetésbűl azt vettem én eszre, hogy^* a’ gloria csakugyan nagy inger még is az öszvemunkálkodásra, és reméllem,^* hogy azutánn, ha egyszer a’ nevek a’ 4dik kötetben kijönnek (a’ Protestansokéval eggyütt, kik műdarabokot küldöttek, csak többen felserkennek, mint eddig, az írásra. Egyébaránt nem félek én attúl, hogy a’ Veszprémi Értekezéseket a’ Protestánsok úgy elborítsák, mint a’ Tudom. Gyűjteményt, melly már eredetiképen is Protestans fajzat volt,^* mert mihelyt e’ veszedelmet egyébkép el nem lehetne kerűlni, a’ Veszprémiekenn áll, az Értekezéseket félbeszakasztani, mivel ők nyerték reá az engedelmet. A’ Protestansoktúl nem vesz be Főtiszt. Úr semmi ollyast, a’ mi a’ Catholica Anyaszentegyháznak^* hitével és rendtartásával meg nem eggyez: a’ többi pedig soha sem lessz olly számos, hogy az Értekezéseket elborítsák. Sőt mivel tudom, hogy a’ Protestans Prédikátorok és Professorok között sokan vannak, kik velünk kivált D. Török feleletének kiadása után^* a’ Rationalismus és Naturalismus ellen örömest öszveállának, és így a’ többiektűl elszakadnak, még azt is merem remélleni, hogy Ertekezéseink által e’ szakadás közöttük nagyon elő fog mozdítatni, a’ minek végét ama’ köz mondás igéri divide et vinces, és Krisztus’ szava: omne regnum etc.^*

Hogy a’ Veszprémvölgyi Apáczamonostornak romladékit eggy derék képíróval rajzoltatta le Főtiszt. B. Uram, nagyon szeretem; mert Vignétünknek rajzolásával a’ műbírók meg nem akarnak elégedni. Az én Rikótim’ elejébe Kiss István, ki a’ kézírást tőllem kész pénzenn megvette, maga^* rajzoltott és metszette a’ képet és az alacsony haszonkeresetbűl felette gyáván:^* de én ennek hibáival semmit sem gondoltam; sőt a Herczegnek, mikor velem leczke gyanánt olvasgatta, és fordítgatta, a’ képre pedig fejét rázta, azt mondottam, hogy e’ kép is Rikóti’^* munkája, és így a’ Poémához tartozik, mint eleven satyra. De az Értekezésekbe, hogyha nem remek, legalább^* helyes rajzolásokot és tiszta metszéseket kívánok, és velem eggyütt mindnyájan, kik ezen Értekezéseket nagyon böcsűlik. Jó volnaë az Egri^* Érsektűl a’ híres Foccontrasti rajzolattyát történetével eggyütt elkérni?^*

Mikor Ossitzkynak olvastam: tous repetent sans cesse, vive le Dieu du vin! bele esett a’ szavamba: Et moi aussi!^* Tiszteli és öleli Fő tiszt. Urat szívesen; az Asszony pedig leányával eggyütt kezeit csókollya. Fiúnk, Istennek hála! súlyos betegségeinn átesvén, Bécsben várja már a’ Velenczei Patriarchát, hogy vele Olasz Országba mennyen. A’ Gasteini fürdőben inhideglelésbe esett. A’ Patriarcha tehát meg nem várhatván gyógyulását ott hagyta, és az oda való Plébánosnak gondviselésére bízta, kinek emberségét a’ mi Károlyunk nem győzi áldani. Kétszer járúlt volt^* már szegény Ifiú a’ haldoklók’ Szentségeihez; olly rosszúl volt. De az Isten kisegítette. Salzburgbúl írtt levelet de dato 11. Oct. azutánn pedig másodikot Bécsbűl de dato 18. Oct.

Kívánunk mindnyájan bő és jó fínom szüretet. Mély tiszteletem mellett^* csókolom kezeit Méltos. Veszprémi Püspöknek,^* Főtiszt. Hornyik és Kiss Kanonok Uraknak kezeit. A’ többi Jóakaróimot és Barátimot szívesen ölelem és csókolom. Főtisztel. Barátom Urammal eggyütt, kinek még élek, vagyok változhatatlan tisztelője V. F.

NB. Tekintetes Trenka Úrnak megjött már a’ jubilatiója az Assessorságtúl; a’ másikot pedig a’ Censorságtúl várja. Tegnap Tiszt. Pater Tauchert temették el.