Még egyszer kell énekem iránt a’ pókhállóba szőtt Censor miatt, de valóban csak Sághy Barátunk’ kedvéért alkalmatlankodnom. Sághy e’ dolgot imígy terjeszti általam Főtisztelendő Úr’ elejébe. A’ Censor őtet mínduntalan kérdezi, mi történt és mi történik az űzőbe vett énekkel? mire ő egyebet nem felel, hanem hogy én magammal Veszprémbe elvittem.
*<|[…]|> [A betoldásra jelölt szó utóbb olvashatatlanná téve áthúzva.]
A’ kóták már meg vannak szedve a’ textussal eggyütt; de a’ Factor, kinek a’ folyó Commissio alatt, melly a’ Typographiát kínozza, több kicsinységekrűl kellett már a’ Censura végett számot adni,
*adni, <.>
nem meri a’ kótákot a’ prés alá adni, minekelőtte a’ Censor alá nem lessz írva. E’ környűlállás arra kényteleníti Sághyt, hogy ezt újra a’ Censorhoz vigye, ki a’ Veszprémi Censurat nem látván alatta, Virágnak et Compagniajának kedvéért a’ hásártoskodást minden bizonnyal megújjíttya. Hogy ezt elkerűlhesse, javasollya és kéri Főtiszt. Urat, írassa le Veszprémben (az én két correcturám szerint a’
szemérmes helyett
fájdalmas, és a’
hörgő helyett
kínos) íródeákja által,
*által, <hogy az én kézírásom <[..]> szemibe ne tünnyön>
és quod bene notandum, írassa alá Főtisztelendő Úr per extensum Főtiszt. Kiss Ferencz Kanonok Úr által a’ Megyebéli Censúrát is, és küldgye el eggy levél mellett, mellyet meg is lehessen a’ Censornak mutatni, egyenesen Sághihoz, ki a’ Cótákot a’ Veszprémi Censúrával felfegyverkezett énekkel eggyütt, és ha szükséges volna, a’ levelet is elejébe fogja terjeszteni.
Soha énnekem a’ legvilágiabb énekek miatt sem volt a’ Censúrával annyi bajom, mint ezen istenes miatt: de hiszem az Istent, hogy ennek az egyébaránt jámbor embernek rövid látását is nem sokára
*is |nem sokára| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
meghosszabbíttya.
Csókolom, ölelem, tisztelem mindnyájokot, Főtisztelendő Úrral eggyütt, és a’ tudósítást, ha egésségesekë? elvárom, vagyok etc. NB: Ossitzkyék tisztelik. 2o Das Leben Jesu Christi. – Ide írtam még a’ Tanácskozásokbúl a’ c) alatt álló tanítást is pro Censura amica.