Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

Kezemhez vévén a’ Zsoltárokot, azonnal megtettem bennek a’ jobbításokot Főtisztelendő Kiss Ferencz Kanonok Úrnak bölcs kívánsága szerint, kit valamint Főtisztelendő Hornyik Kanokot [!] Urat is szíves kézcsókolásom mellett alázatosan tisztelek. Most a’ jegyzésekkel eggyütt tisztára írom, ’s^* holnap a’ Censor Úrnak felküldöm, ki a’ szolgálatot valóban felmondotta; jóllehet ha felmondása^* helyben hagyatikë vagy sem, mindeddig még nem bizonyos. Főtiszt. Úrnak Levelében ama’ mondás, hogy ne csak a’ megegyengetett fordításokot, hanem az elsőket, azaz, a’ talpfordításokot is vissza küldgyem, értvén az 1. 2. 3. Zsoltárokot is, az én fejemet egészem megzavarta. Ezekrűl azt függeszti hozzá Kedves Barátom Uram! hogy imádságos könyvecskében jó szolgálatot tehetnek. Itt én a’ Görög versnemekben fordított Zsoltárokot nem érthetem; mert így még a’ 2. és 3. Zsoltárt nem fordítottam. Azokot kellene tehát értenem, mellyeket szorosabban fordítottam ugyan, de Főtiszt. Kiss Kanonok Úrnak, mint Aristarchusunknak kívánságára megváltoztattam. De az én csekély itéletem szerint sem ezek, sem a’ görög versnemekben költött Zsoltárok nem volnának olly alkalmatosak imádságos könyvbe, mint a’ Massillon Püspök’ példája szerint készített paraphrazisok próbában, a’ minőknek próbáit Deákúl az Officium Rakocziánumban, Magyarúl pedig eggy nem tudom már, micsoda nevű Imádságos Könyvben mutattam. De errűl szóval majd többet; mert a’ Primással hétfün^* végbe szakasztván szerencsésen dolgaimot, már most bizodalmasan kérem Főtiszt. Barátom Uramot, hogy ha egyébaránt Főtisztelendő Uraknak, kikkel valóban sokfélérűl kellene személyesen^* tanácskoznom, súlyosb alkalmatlanságára nincsen, érettem^* 29ik Juliusra az ígértt alkalmatosságot beküldeni ne terheltessen. Sághy Barátunkhoz a’ lovakot legjobb lessz talán igazítani, mivel velem kívánkozik ő is Veszprémbe jönni. Így e’ holnapnak 30dikánn korábban szolgálván a’ Grófnénál Szent Misét, nyolcz órakor a’ kocsira felülünk és éjszakára Méltóság. Fejérvári Püspökhöz igen könnyen behajtunk. Így hetfün délre, ha az^* Istennek tetszik, Veszprémben termünk. A’ censuráltt^* Zsoltárokot tehát magammal viszem.

Ugyanezen Zsoltárokrúl előre ide terjesztek eggy jegyzést, mellyrűl Főtiszt.^* Kiss Ferencz Kanonok Úrral, kérem, hogy Kedves Barátom Uram, készűlőleg tanácskozni méltóztasson. Mikor én a’ Zsoltárok’ elejébe a’ szavakot írtam, a’ kútfőnek szorosb értelme szerint, csak azt igérhettem, hogy az értelmet fejezem ki úgy, hogy egyszersmind a’ parallelismusok is^* nem csak fennmaradgyanak, hanem még szabadabb jámbusokban is zengjenek, mint Dereserben, Gerhauserben, Mendolsohnban.^* E’ végbűl szerzettük meg Deresert, kit eddig mind a’ Vulgátával, mind a’ Zsidóval, a’ mennyire tőllem vén Zsidótúl^* ki mindennap eggy nótát felejt, kitelhetett, öszvetartottam. Ámde ha ellenben az megkívántatik, hogy még a’ Magyar szavak is megeggyezzenek a’ Zsidó szavakkal, a’ minek következése az, hogy sokszor még a’ construkciókot sem lehet magyarosan ejteni,^* akkor nem csak a’ jámbusoknak többnyire, hanem még a’ paralellismusoknak is^* legalább némellykor el kell maradni, és Derezernek kevés hasznát vehetem. Még én e’ szavaknak értelmét: Filii hominum usquequo gravi corde: utquid diligitis vanitatem et quaeritis mendacium? és a’ Zsidó Szerint (At o) Filii viri, (superbi) quosque (erit vobis) gloria mea in ignominia? amabitis vanum? quaeritis mendacium; és Dereser szerint: Wie lange wollt ihr, Männer! schänden meinen Ruhm, Verläumdung lieben, Lügen dichten? a’ mit ő jegyzésében bővebben megmagyaráz; még én, mondom, e’ szavaknak értelmét e’ két jámbusba szoríthattam:

senki sem hiheti, mennyi fáradságomban telt, ’s mennyi üdőmöt ragadta el. És az utóbbik mondás még is mind magában nagyon hosszú, mind az elsőnél szembetünőképen hosszabb.^* Könnyebb volna valamivel az illyen munka, ha az eggyik mondásbúl a’ másikba szabad volna^*eggy két szót áttenni, mint a’ Görög és Deák Ódákban, mellyekben ez még szépség is. Főtiszt. Kiss F. K. Úrnak szavait, mindenkép forgattam, hánytam előre hátra, de jámbusokot belőllök lehetetlen volt termesztenem; a’ parallelismus pedig két felette hosszú mondásbúl áll:

A’ puszta értelem, ha Dereser jegyzésében^* igazat mond, melly e’ szavakban fekszik, egészen, sőt világosabban meg van az előbbeniekben.^* A’ Poétáknak, (de még a’ csinos Prózaistának is)^* a’ rövidséget kell keresni. A’ Zsidó szavak még az enyémeknél is rövidebbek, mert az 1ső mondás 11, a’ 2ik 10. silabábúl áll.^*

Beni is ad meg kevódi liklimmah | teehavum rik tevaksu kasav

11. Syllabae 10. Syllabae.^*

Én azt gondoltam, hogy a’ méltóságomot helyett bízvást élhetek a’ rövidebb dücsőmöt szóval; és hogy az, a’ mit valaki mocskol, az valóban gyalázásnak tárgya is.

Ezeket előre bocsátván, kérem Kedves Barátom Uramot, bírja reá Főtiszt. Kiss Ferencz Kanonok Urat, hogy minden kötetre három és három Zsoltárt^* egyenesen a’ Zsidóbúl^* szórúl szóra, ammint bölcs itélete szerint kívánnya, fordítani és jegyzéseivel kisérni ne terheltessen. Én azutánn minden tehetségemet rá fordítom, hogy^* szavait, ha csak lehetséges lehet, jámbusokba szerkeztessem, és jegyzéseit, ammint eddig is kívánni méltóztatott, módom szerint előterjesszem. Így a’ munkát egymásnak megkönnyebíttyük,^* a’ többi munkákra üdőt^* nyerünk és a’ Bibliának új fordítására a’ Zsoltárokot előre elkészíttyük.^*

Ama’ megtértt Úrra nézve, a’ ki Főtiszt. Úrnak Feleletet küldött, nem tudok én olly istenesen és emberségesen gondolkodni, mint Kedves Barátom Uram. Én a’ komának kötve hiszek. Fogadgyuk azonban egyenes szívű emberek’ módgyára az új vendéget; de szemmel is tartsuk egyszersmind valamennyi lépéseit. A’ ki még a’ világhoz ragaszkodik, nem tért^* az meg igazán az Istenhez. Sok zsidó keresztelteti meg magát – titkos okokra nézve, és kívált, hogy a’ keresztényeknek bizodalmát megnyerjék, kiktűl nyereséget várnak;^* – de azért csak nem szünnek^* meg egészen Zsidók lenni:^* ez az oka, hogy, még élnek, kereszteltt Zsidónak, a’mi tulajdonképen amphibiumot, magyarosan két háznak szolgáló ebet^* tesz, gyanúra intő nevét viselik.

Előbbeni feleletemet az Újságiró iránt indúlatosan várta Főtisztel. Úr; én pedig vizsga buzgással várom jól megfontoltt tanácsomnak foganattyát. Errűl most már két új dolgot mondhatok. Az eggyik az, hogy ez^* iránt Főtiszt. Streiter Kanonok Urat messzérűl elkészítettem. A’ másik az, hogy mióta szerencsém volt Ő Herczegségével másodszor szóllanom, azt, a’ mit tanácsoltam, meg bizonyosabban, mint az előtt^* legrövidebb és legbátorságosabb útnak találom annak megeszközlésére, ut mulieres, hoc est Hirmondónes^* in Ecclesia taceant.

Az Áriát a’ Stabat Máter énekre átadtam már a’ Typographiának. Elviszem magammal mássát Veszprémbe, hogy próbaképen^* dalolhassuk. A’ miket a’ Szent Írásnak Magyar fordításárúl Főtiszt. Úrnak már, jó üdeje, elküldöttem, ’s mellyekrűl maga is azt méltóztatott egyszer írni, hogy változásokot kívánnak, az Értekezésekben még most ne is említsük. Okát majd meg mondom szóval. Az újságíró iránt teendő kérésnek nem csak az volna a’ foganattya, hogy a’ Cálvinista Csürhe ál Pápista czinkossaival eggyütt elnémúlna,^* hanem még az is, hogy az Értekezések megösmerkedvén közelebbrűl a’ Primással, ennek különös oltalmát és buzgó előmozdítását – minden bizonnyal előre mondhatom – megnyernék. Ez pedig még az óriáslépések között is nagy ugrás volna. Küllei, Vajky, Szmodics, Ossitzky.