HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Verseghy Ferenc – Horváth Jánosnak
h. n., 1820. május 3.
A’ Veszprémi Levélre de dato 23. Aprilis feleltem die*
die<4.>
3. Maji. 1820.

Főtiszt. A. és K. Úr. Kedves Drága B. Uram! Utólsó böcsös levelét a’ 4. 5. és 6. Zsoltároknak Német fordításaival eggyütt vévén, azonnal hozzá fogtam azoknak magyarításához, hogy e’ feleletemhez legalább eggyet függeszthessek. Derezer iránt megint megszóllítattam Eggenbergert; de kevés reménysége van, hogy megkaphassa, mivel már ritkának véli. Már az Antiquariusnak is adott commissiot Sághy, hogy Bécsbűl hozassa meg. E’ könyvbűl egymás utánn fordíthatnám Főtiszt. Hornyik és Kiss Kanonok Uraknak plánuma szerint a’ Zsoltárokot; mert Derezernek jegyzései,*
jegyzései, <olly világos>
mikor azokot a’ Zsidóval és a’ Vulgátával öszvetartom, olly világosságot gyújtanak nekem sokszor, hogy az originalis textusnak értelmét még jobban kifejezhetem, mint ő maga Német verseiben kifejezi. Sailler’ és Mendelson’ fordításai nekem szabadabbaknak látszanak lenni, hogysem kellene; azért*
azért <…>
magamot reájok nem is igen hagyhatom.
Nem csak a’ Schmid utánn kidolgozott szótárhoz tartozó elenchus, hanem a’ Magyar Könyvekben találkozó mesterszavaknak megítélésébűl és magyarításábul is készen van már 5. árkus. Ezeket elküldöm, mihelyt bátorságos alkalmatosságát látom. Már e’ munkában nincs tudni illik szükségem arra, hogy az elejére visszatekintgessek, mint Schmidben kellett; és így nyalábonkint elküldhetem. Hogy e’ régi*
régi <.>
és új Magyar szavaknak*
szavakkal [Átírással javítva.]
megitélésében a’ Grammatica és Syntaxis minduntalan előjön, könnyű átlátni, mert ezek nélkűl a’ szavakot megitélni lehetetlen; de azt is könnyű jövendölni, hogy az illyen megitéléstűl*
megitélés[…] [Átírással javítva.]
elirtóznak majd azok, kik szépen írni, és ékesen szóllani akarnak, minekelőtte a’ Grammaticábúl helyesen szóllani*
minekelőtte <a’ nyelvet> |a’ Grammaticábúl| helyesen |szóllani| [Betoldások a sor fölött.]
megtanúllyanak. A’ Calvinistáknak Magyar Újságírója Kulcsár Úr sem szenvedhette el*
el <.><.>
a’ Veszprémi Értekezéseknek 2.*
2. <…>
Kötetében, hogy az Egyházi Ékesenszóllás a’ Grammatica és Synatxis,*
Synatxis, <szerint>
és Euphonia szerint való helyesen szóllásra építtessen. Pedig ezt ő Analyticámnak III. Részében, mellybűl az Egyházi Ékesenszóllást az Értekezések’ számára készítettem, és készíteni fogom, a’ nélkűl, hogy akkor Grammaticabéli jegyzéseknek ócsárlotta volna, elszívelte, sőt magyarúl olvasni kívánta. Méltó errűl megtekinteni*
fogom, <…> |a’ nélkűl, hogy akkor| Grammaticabéli jegyzések[…]<…> |ócsárlotta volna|, elszívelte, <.> sőt magyarúl olvasni kívánta. <De független újságbúl errűl írtt saját szavait> Méltó errűl megtekinteni| [Átírással javítva. Betoldások a sorok fölött és a lap szélén.]
Böjt-Elő-Hava 7ik napján 1818. a’ 87. oldalt, hol e’ munkát személyemmel eggyütt nagyon is magasztallya.*
<[…] Analytica […]>
Két esztendő alatt mindazáltal*
<De> Két esztendő alatt |mindazáltal| [Betoldás a sor fölött.]
nagyon megváltozott ammint látom,*
megváltozott |ammint látom| [Betoldás a sor fölött.]
ezen Recensensnek az esze;*
esze; <..>
de én őtet régtűl fogva jól ösmerem, és csak azt sajnálom, hogy az én nevetlen*
nevetlen <.>
munkámnak kisebbítésével az Egyházi Értekezésekre akar árnyékot vetni,*
vetni, <Egy>
mellyekre ő és társai úgy tekintenek, mint a’ Tudományos Gyűjteménynek antagonistáira. De haggyuk e’ gyűlöletes tárgyat. Én valamennyi munkáimot, mellyeket az Egyházi Értekezések’ számára készítettem, az én Veszprémi Jóakaróimnak és Barátimnak barátságos itélete alá terjesztettem eddig; és ezeknek itéletéhez folyamodok velek ezentűl is, annyival nagyobb bizodalommal, mivel tudom, hogy e’ Barátimnak itélete soha nem építtetik semminémű helytelen indúlatra, hanem egyenesen a’ józan észre, ’s mivel tudom azt is, hogy csak a’ Veszprémi Censoraim lehetnek munkáimnak competens bírói; nem pedig eggy ollyan*
pedig <…> |eggy ollyan| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
Újságíró, ki az egész világ’ tudtára eggy bizonyosfelekezetnek fizetett szolgája.*
szolgája. <Pardonn!>
Főtiszt. Hornyik és Kiss Kanonok Uraknak kezeit csókolom. Tisztelem velek eggyütt és csókolom*
eggyütt |és csókolom| <a’> [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
többi Jóakaróimot*
Jóakaróimot <és Barátimot>
is, de kivált Kedves Drága Barátom Uramot, kinek szívességébe magamot különösen ajánlván vagyok etc.
Ossitzkyék igaz szívű tisztelettel*
Ossitzkyék |igaz szívű tisztelettel| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
csókollyák Fő Tiszt. Úrnak kezeit.