Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

Fő Tiszt. Apátur és Kanonok Úr! Azon órában, hogy tegnap az ifiú Bencsik^* Kedves Barátom Uramnak szekerét házunk’ elejébe vezette, felszaladtam az Exemplárisokkal Ő Excellentiájához az Érsekhez, ki Fő Tiszt. Barátom Uramot különösen tiszteli. Senki sem lévén otthon Papjai közűl, nem csak a’ Bécsi recensiót, hanem még a’ két nyalábot is magának adtam által az Érseknek, figyelmetessé tévén az első fontos és igen derekasan kidolgozott Értekezésre, melly egyszersmind^*Verbőczinek 1. Rész. 2. Czikk. commentáriussa. Ennek olvasására úgy felhevítettem e’ kegyes Urat,^* hogy az eggyik nyalábot azonnal felnyittatta, és eggy példázatot felvágatott. Még ez történt,^* e’ tárgyrúl nyíltt szívvel beszéllgettünk. Ő Excellentiájának van eggy kis reménysége, hogy a’ Generalis Gyűlésnél, mellynél a’ Deputátiónak munkálkodása majd referáltatik, meg lehet talán akasztani a’ dolgot, kivált ha, ammint én az Érseket bizonyossá tettem, a’ Veszprémi Értekezésekbűl világos okokot lehet ellene felállítani. Elbeszéllettem én ezen alkalmatossággal az Érseknek, hogy a’ Protestansok már nyakra főre szedik, kéregetik, pénzenn is veszik, fenyegetésekkel is^* facsarják ki a’ Catholicusoktúl a’ Protestansok számára a’ vótumokot. És ebbűl az következik majd, hogy Pest vármegye, melly a’ múltt Restaurátiónál két harmadrészére megprotestánsodott, a’ jövőnél egészen Protestans lessz és így, mivel a’ többi vármegye ezt^* cynosurának tartani szokta,^* az egész^* országot oda birja, hogy a’ Protestansoknak, a’ Praedomíniumra való tendentiáját előmozdítsa. Ez meglévén gyönyörű Diétát várhatunk. Én az Erseknek mondtam, és Fő Tiszt. Barátom Uramnak is mondom, hogy e’ dologban a’ Papságnak nem kell késedelmeskedni, hanem jó koránn a’ Királyhoz folyamodni, és a’ generális gyűlésnél, ha^* okokkal semmire sem mehetnek, solemniter protestálni.^* A’ következendőt Fő Tiszt. Úrnak magának írom, hogy nevemnek elhallgatásával vele suis locis éllyen, és hogy erre a’ Papságot figyelmetessé tegye. A’ Protestánsok, ammint vén farkas létemre mind saját károm, mind idegen tapasztalások^* utánn minden lépéseikbűl világosan látom, nagyon is jól tudgyák az ő ügyekezeteiknél, hogy okokra nem támaszkodhatnak; és erre nézve az okokra nem is hajtanak, hanem^* kígyó útakot keresnek, hogy azokonn a’ nyilvánvaló opiniot számokra formálhassák, a’ Catholicus világiak és papok közűl annyit, a’ mennyit csak lehet, akármelly törvénytelen módokkal részekre hódíthassanak, és nagy protectiókra szert tehessenek, a’ minő a’ Cabinétben Stift, a’ legújabb hírek szerint.^* E’ titkos útakonn szerencsésen járván imitt amott már hatalmaskodnak is. Illyen ügyekezeteiket pedig olly kicsinységek által eszközlik meg, hogy a’ jámborúl gondolkodó felekezet nem is tartya méltónak, hogy^* azokra figyelmezzen. Péld. ok. Mikor a’ fellyebb említett Deputatio tartatott, eggy Névetlen által adatták be a’ Palatinusnak a’ Papság jussai^* ellen czélozó írást, mellyben Verbőczinek fellyebb említett textussa esztelenűl magyaráztatik. Természetes következése volt ennek, hogy ezen írást a’ Palatinus a’ Deputátiónak átküldötte Pestre; és ez volt, a’ mit ők végbe vinni akartak; mert azótátúl fogva a’ Catholicusokot azzal döbbentik, és az egész világnak azt az opiniót sorollyák fejébe, hogy a’ Palatinus maga kívánta^* ezen írásnak átküldése által, hogy a’ nemtelen Papok a’ voksolástúl kirekesztessenek.^* Nem Machiavellismus ez? Mikor Herczeg Berrinek megölését az Újságok hirdették, a’ Protestánsok Pestenn azt az ördögi hirt költötték melléje, hogy a’ Bourbon Háznak^* ílly módonn való kiírtását a’ Franczia Pápista Papság tökéllette el, és már végbe is kezdette vínni. És ezen opiniót e’ két várasban a’ Protestánsoknak Apostoli még most is házrúl házra viszik. Akár igazak legyenek, akár nem, a’ Maximák, mellyeket nem rég a’ világ és kivált a’ Protestáns^* Írók a’ jesuitáknak tulajdonítottak, azt mindenbűl látom, hogy a’ Protestánsok egész Európában, és kivált nállunk a’ Calvinisták hasonló Maximákot dolgoztak ki magoknak, hogy tendentiákot előmozdíthassák. Hogy a’ jacobinismus, mellybe^* én is az illyenekben majdnem ostobaságig járatlan ifiú ember létemre^* bele keveredtem, nállunk a’ Calvinisták’ plánuma volt, kik erre, mint a’ majom a’ macskának a’ lábát a’ forró gesztenyének kikaparására, Catholicus kézműveseket választottak, a’ mi Udvarunk jól tudgya. De a’ mit akkor végbe nem vihettek, azonn most más plánum szerint^* erősen dolgoznak, a’ Papságnak megrontásánn, ha mindgyárt a’ Constitutiónak sérelmével is, mellybűl, hogy a’ trónusnak^* eltikkadása, vagy épen veszedelme is következzen, bizonyosan reménylik. Csak igazat mondott Mirabeau L’ Esprit de loix, hogy a’ Protestans vallásnak lelke a’ republicanismus. Sapienti pauca! Én az Apát nevet úr nélkűl csak azért sem írnám már most, hogy a’ Calvinisták még az Apát Uraknak uraságát is kétségbe ne vegyék, mint az al Papság’ jussait. Ha a’ Prépostokot még most is Kereszturaknak neveznénk, ebbűl is elvetnék ők az Urat. Énelőttem fontos kicsinységek ezek.^*

A’ Palatinushoz a’ II. kötetet még el nem vittem, mert^* előre be kell köttetnünk; de azt tudom, hogy ma vagy holnap elmégy már hozzá a’ Papok’ dolgát illető értekezésnek a’ hire.^* Mihelyt a’^* II. Kötettel tiszteletére^* lehetek, Fő Tiszt. Barátom Uramnak megírom.

A’^* 26. aranyos czikkelyért, mellyet nekem az öreg Verbőczy hozott, még egyszer szíves köszönetet mondok, az általok példáztatott engemet szerető szíveknek örök háladatosságot és viszontszeretetet igérvén. Ki nem mondhatom Fő Tiszt. Barátom Uramnak, micsoda belső nyugodalommal és micsoda tiszta örömmel munkálkodok én azóta, hogy leveleibűl a’ Veszprémi nemes szíveknek ama’ tökéllését tudom, hogy engemet szűkölködni nem hagynak. Osstitzky szíves háladását üzeni általam a’ borért, és Fő Tiszt. Úrnak^* adakozó kezét, valamint az Asszony is, avec enthousiasme csókollya.

Munkáit akármikép ócsállya azokot Fő Tiszt. Úr, kincs gyanánt tartom én^* magamnál, mint érzékenyen szeretett és különösen böcsűltt Barátomnak szüleménnyeit, kiken ammint ezekbűl világosan látni,^* a’ nyiltt ész a’ nemes szívvel már régen kezet fogott.^*

A’ Szókönyvet indúlatosan várja Kedves B. Uram; de még én is indúlatosan dolgoztam benne, hogy a’ vásárra elkészíthessem. Higgye meg Főtiszt. Úr, lehetetlen volt. Két vagy három hét kell még, hogy^* befejezhessem. Kész darabjait azért nem küldhetem előre Veszprémbe, mert két^* Indiculust kell hozzá függesztenem, úgymint hungarico-latino-germanicum, és germanico-latino-hungaricum; ezek nélkűl hosszas gyakorlás kellene arra, hogy Veszprémben megitélhessék és hasznát vehessék. Illy^* kis üdőt engedgyen még Édes Barátom Uram e’ munkának, hogy tökélletes lábra állíthassam, és^* halassza el Húsvét utánnra a’ képző tehetségrűl való munkájának kisimítását. Én ez első kis Szótárt úgy nézem, mint a’ többieknek talpfalát, és így nagy szorgalommal kell kidolgoznom és meghatároznom. A’^* Balásy Secretarius Úrnak szólló levelet már átadtam; de Dér Imrét nem tudom keresni. Sághy Barátunk is keresteti.^* az ifiú Bencsiknek én adtam iránta commissiót.

Tasso’ festéseit Magyar hexameterekbe szívesen átteszem Fő Tiszt. Úrnak kívánsága szerint. Seilernek^* a’ honoráriumot a’ napokban elviszem, ’s a’ Magyar Stabat Mater énekembűl az első strófát, szokott Musicabéli útasításimmal eggyütt, hogy reá szép Ariát^* csinállyon. Pálma és Lonovics, kikkel még tegnap, mikor az Érsektűl haza jöttem, az útszánn öszveakadtam, ’s kiknek Fő Tiszt. Urnak levelébűl az őköt illető szavakot elolvastam, nagyon köszönik Kedves Barátom Uramnak róllok való barátságos megemlékezését; tisztelik, köszöntik, áldgyák, magasztallyák, Fő Tiszt. Urat. Az Egri Exemplárisokhoz való neveket magának adtam az Érseket [!], ki azokot örömmel olvasta, és a’ gyöngyösi három Káplányra^* jövén, ezt fenn szóval vígan repetálta. Hogy Méltos. Kurbélyi Püspök Úr róllam kegyesen gondolkodni méltóztatik, felette nagyra böcsűlöm. A’ jövő holnapban, ha Isten éltet neve’ napjára eggy rövid^* levelet fogok Fő Tiszt. Barátom Uramhoz küldeni azzal a’ kéréssel, hogy kezébe szolgáltatni ne terheltessen. Igaz! Kedves Főtiszt. Uram! igaz a’ mit mond levelében: Plántállyunk, öntözgessünk; ’s a’ nevekedést várjuk az Istentűl! Ha nem remélhetem is ügyekezetinknek szembetünő gyümölcsét, részént a’ müveletlen föld, részént az ellenséges dércsipések miatt, megélni; de azt a’ bizodalmat csak elviszem magammal más világra, hogy a’ kezdett munkát Veszprém folytatni, és palántáink hajdan a’ Magyar Anyaszentegyháznak és Hazának válogatott gyümölcsökkel kedveskedni fog. Amen. Tellyes megelégedéssel olvastam Telegdi’ Orthographiájának rövid de nyomadékos előadását. Illy jegyzések által bizonyos, hogy az Olvasó Publicum legalább csak kételkedni kezd még is a’ Tsétsitűl kigondolt, és^* a’ mostaniaktúl^* felkapott írásmódnak helyességérűl. Telegdibűl a’ szent Keresztségnél való szóllításoknak olvasásánál sírva fakadtam: eleven színekkel állván előttem ama’ régi pipéretlen eggyügyű jámborság.

Fő Tiszt. Hornyik Úrnak kezét nagy tisztelettel csókolom. Csókolom és ölelem Fő Tiszt. Kiss, Külley és Szmodis Kanonok Urakot is valamint szinte Kedves Barátom Uramot is, kinek minden tisztelettel maradok